Politikusok és szakértők a nemzetközi drogtilalmi rendszer megreformálásáról tanácskoztak Budapesten.
Magyarország
Szolgálunk és szívtunk
Egy felmérés szerint minden tizedik magyar rendőr kipróbált már valamilyen kábítószert – SAJTÓVIHAR ÉS POLITIKAI REAKCIÓK.
Drága rendőreink
A TASZ munkatársának cikke a Magyar Narancsban a rendőrségi tömegsport közkedvelt formájáról, a diszkórazziákról.
Veszélyben a tűcsere és a metadon
A magyarországi ártalomcsökkentő szervezetek tegnapi megbeszélésén kiderült, hogy a tűcsereprogramok puszta léte is veszélybe került a pénzügyi és jogi akadályok miatt.
Népszava 2005. augusztus 15. Megölném magát pár millióért
idézet a cikkből: Megölném magát, mondta Újpesten, az utcán G., a huszonhét éves drogos, miközben tűt cserélt. Ha biztosan tudnám, hogy van pár milliója, akkor tarkón lőném. Az utcán. Nekem magával nincs bajom. De pár százmillióért a barátomon kívül én bárkit. Maga akarta, hogy őszintén beszéljek. Hát lelőném.
Bogárd és Vidéke 2005. szeptember 15. Vigyázat, Kábítószer!
A lap szerkesztője új cikkben reagált a mi és olvasónk által elküldött levelekre. Idézetek az új cikkből: "Írásomra hevesen reagált a drogok legális fogyasztásáért harcoló mozgalom. Érvelésük félrevezető. Szerintük a drogok a lelkileg egészséges emberekre nem veszélyesek. Még ha így is lenne, akkor „pusztuljon a férgese?” A drog játék a tűzzel, és ennek veszélyétől minden eszközzel meg kell védeni a fiatalságot. " "Amikor a fentiekről írtam a Bogárd és Vidékében, nem a levegőbe beszéltem, nem„mítoszról”, hanem nagyon is a valóságról szóltam. Ugyanis a kábítószeres „beetetésről” több forrásból kaptunk információkat, és ezért tartottuk fontosnak, hogy felhívjuk ennek veszélyére a szülők, pedagógusok figyelmét. Nos, azóta már tudjuk, hogy a veszély valós. Fejér megyében egyre terjed a kábítószer fogyasztása a fiatalok körében. Jelentős leleplezésekre is sor került. A kábítószerrel való fertőzöttség veszélyétől mindeddig megmenekült a Mezőföld déli része, Sárbogárd és környéke. Most azonban itt is megjelent a rém, és ennek veszélyét nem szabad lebecsülni, nehogy későn eszméljünk." Nagyon szívesen reagáltunk újra.
Reform 2005. augusztus 5. Kábítószer az iskolánkban
Az olvasói levél szerzője arra buzdítja a tanárokat, hogy tegyenek feljelentést, ha tudomásukra jut diákjuk drogfogyasztása. A morális dilemmát eképp oszlatja el: " Felmerülhet az oktatókban a kérdés, hogy miért kellene felvállalniuk az iskolának a „besúgó” szerepét, azonban ez téves gondolkodás. A rendőrségi eljárásnak elsősorban nem az a célja, hogy börtönbe csukja az egy szál füves cigarettát elszívó ifjoncot."
Pazar Nők 2005. augusztus 29. Aktuális kérdések a kábítószerekről
A cikkben Szomor Katalin kábítószer-szakértő majdnem az összes marihuána-mítoszt leírja, de foglalkozik drogpolitikával is: "A döntéshozókra nyomást gyakorolni kívánó csoportok, melyek az indiai kender legalizálást szeretnék elérni, a lakosság egy-százezred részét, ha kiteszik, mégis hatalmas hangerővel kürtölik tele a sajtót téveszméikkel a kannabisz állítólagos veszélytelenségéről. Ez, a TV-hírekből is jól követhető "fű-háború" nem az allergiát okozó parlagfű helyett ültetne angol pázsitfüvet, hanem nyíltan fellép a "fű"-nek becézett indiai kender szabad termesztéséért. "
2005.július 16. Fejér Megyei Hírlap A kábulathoz való jog
"Nézem a tévében a könnyű drogok legalizálásáért lobbizó Kendermag Egyesület elnökét, amint dr. Csernus Imrét győzködi, miért is lesz az e honban üdvös, ha szabadon lehet majd füvezni az utcán, tereken, diszkókban, iskolákban. Egy jólfésült, s bizonyára szép karrier előtt álló fiatalember magyarázza egy volt heroinistából orvossá lett embernek, hogy akkor most mi a helyzet a kábítószerekkel, meg azok hatásaival. Egyenlőtlen küzdelem. A szabadságjogok e megtévedt harcosait egyenként le kellene ültetni Csernus dokival, így élvezettel lehetne várni azt a pillanatot, amikor kifogy belőlük a szusz, utolsó érvük is megsemmisül porrá hullik, és beáll a jótékony csönd. Netán ezeket az aktivistákat el kellene vinni egy olyan rehabilitációs intézetbe, amelyről Hajnal Csilla írásában olvashatnak. Egy kis terepgyakorlatra, hadd lélegezzék be a valóságot, egy jó mély szippantással, teljen meg velük a tüdejük. Csúnya dolog, ezért hát leírom, hogy a kábítószerek liberalizációja kizárólag politikai kérdés. Aki nem hiszi, szemét vesse Csehországra, ahol Jiri Paroubek kormányfőjelölt kampányában megfontolásra érdemesnek nevezte, hogy az állam "megértőbben viszonyuljon" a könnyű drogokhoz. Paroubek úr bizonyára nem tett mást, mint belenézett a statisztikákba, ahol azt látta, hogy a cseh fiatalok negyvennégy százaléka már kipróbált valamilyen drogot, és ezzel a pilseni típusú sör hazája listavezető Európában. Paroubek úr népszerű akart lenni a fiatalok körében, szavazatokat szeretett volna szerezni javaslatával. Ilyen egyszerű. Ne adj' isten, hogy egyszer Magyarországon is ilyen mértékben elterjedjen a drogozás, mert nálunk is akad majd egy kormányalakításra képes nagy párt, amelyik zászlajára tűzi a drog liberalizációját. De drogozni miért tilos, ha az alkohol és a dohányzás megengedett? – hangzik az egyik leggyakoribb kérdés. – Hát nem elég súlyos már így is a helyzet? – lehetne visszakérdezni, megjegyezve, hogy egyébként az alkohol és a cigaretta is drog. Milyen jó lenne, ha a füvezés törvényesítése helyett mondjuk a rehabilitációs intézmények számának növelése lenne napirenden! Meg kellene próbálni. Szigeti Sándor "
2005.július 16. Fejér Megyei Hírlap A kábulathoz való jog
Egy reagálásért kiáltó olvasói levél. Idézet: "Nézem a tévében a könnyű drogok legalizálásáért lobbizó Kendermag Egyesület elnökét, amint dr. Csernus Imrét győzködi, miért is lesz az e honban üdvös, ha szabadon lehet majd füvezni az utcán, tereken, diszkókban, iskolákban. Egy jólfésült, s bizonyára szép karrier előtt álló fiatalember magyarázza egy volt heroinistából orvossá lett embernek, hogy akkor most mi a helyzet a kábítószerekkel, meg azok hatásaival. Egyenlőtlen küzdelem. A szabadságjogok e megtévedt harcosait egyenként le kellene ültetni Csernus dokival, így élvezettel lehetne várni azt a pillanatot, amikor kifogy belőlük a szusz, utolsó érvük is megsemmisül porrá hullik, és beáll a jótékony csönd. Netán ezeket az aktivistákat el kellene vinni egy olyan rehabilitációs intézetbe, amelyről Hajnal Csilla írásában olvashatnak. Egy kis terepgyakorlatra, hadd lélegezzék be a valóságot, egy jó mély szippantással, teljen meg velük a tüdejük."
