„Az is nagyon érdekes kérdés, hogy Istent Atyánknak nevezzük, pedig Istenben ott van az anya is,” veti fel az Anyák Napja alkalmából megjelent interjúban egy dúla és teológus(nő).
Nagyon érdekes gondolat valóban – és egyben roppant veszélyes is.
Amiért a középkorban könnyen máglya járhatott. 1310-ben például megégették Marguerite Porete-t, Az egyszerű lelkek tükre című könyv szerzőjét, mivel többek között azt írta, hogy Isten = Anya.
A Mária-kultusz persze azért vált népszerűvé, hogy egyfajta pótlékot adjon a szentség, a numinózus nőnemű megnyilvánulásainak tiszteletéhez egy végletekig férfiközpontú társadalom számára. De hogy nem csak egyszerűen egy üres tartálya, eszköze az isteninek – de egyben a nőiség a Teremtő szerves része? Hogy Isten nem csak Atya, de egyben Anya is?
Így, nagy betűvel leírni – Anyaisten – még ma is eretnek gondolat. Amiért legalábbis fejcsóválás jár egyházi körökben. De például Matthew Fox dominikánus szerzetest egy bizonyos Karl Ratzinger főinkvizítor (később XVI. Benedek pápa) még 1993-ban is kizárta az egyházból többek között azért, amiért Istent következetesen Anyának nevezte.
Istent még mindig haragvó, ősz szakállas bácsinak képzelik sokan, aki csücsül a trónján a Mennyben, mint valami Keresztapa, és ítélkezik. Csodálkozunk-e ezen, ha maguk a keresztény egyházak is ősz pátriárkák irányítása alatt álló férfiközösségek? Ahol a nők legfeljebb másodrangúak lehetnek?
És persze ez így van más világvallásoknál is. Még a buddhizmusban is. Sokat írtak róla, hogy a női szerzetesek milyen alávetett, megalázó helyzetben vannak Ázsiában a buddhista közösségekben.
Néha elgondolkodom: vajon meglepő, hogy az emberi civilizáció így bánik Gaiával, a Földanyával, ha általában a nőkkel is így bánik? Sokat elmond egy társadalomról – és egy adott emberről is – hogy miként viszonyul a nőkhöz. Még egy nőről is, aki természetesen egyáltalán nem mentes a sztereotípiáktól és előítéletektől attól, hogy nő.
Sokan rettegnek attól, hogy az általuk (hibásan) „kőbe vésettnek”, „Isten által meghatározottnak”, „természetesnek” tartott nemi szerepeket sokan megkérdőjelezik manapság. Pedig ha szétnézel a világban, nem a nemi szerepek változása miatt rohan a világ a pusztulásba. Éppen ellenkezőleg. Szinte mindenhol egymással vetélkedő, arrogáns, hataloméhes alfahímeket és keresztapákat találsz a háttérben a háborúk, a környezetpusztítás és az elnyomó diktatúrák mögött.
Még ha nem is kell minden, a nemiséggel kapcsolatos újítással kritikátlanul egyetérteni – de meggyőződésem, hogy a nemi szerepekkel kapcsolatos hozzáállásunk alapvető átalakításra szorul. Ez szükséges az emberiség spirituális és társadalmi újjászületéséhez.
