Fő tartalom átugrása

Széljegyzetek – 2023.05.08.

„Az is nagyon érdekes kérdés, hogy Istent Atyánknak nevezzük, pedig Istenben ott van az anya is,” veti fel az Anyák Napja alkalmából megjelent interjúban egy dúla és teológus(nő). Nagyon érdekes gondolat valóban – és egyben roppant veszélyes is. Amiért a középkorban könnyen máglya járhatott. 1310-ben például megégették Marguerite Porete-t, Az egyszerű lelkek tükre cí­mű könyv szerzőjét, mivel többek között azt í­rta, hogy Isten = Anya. A Mária-kultusz persze azért vált népszerűvé, hogy egyfajta pótlékot adjon a szentség, a numinózus nőnemű megnyilvánulásainak tiszteletéhez egy végletekig férfiközpontú társadalom számára. De hogy nem csak egyszerűen egy üres tartálya, eszköze az isteninek – de egyben a nőiség a Teremtő szerves része? Hogy Isten nem csak Atya, de egyben Anya is? Így, nagy betűvel leí­rni – Anyaisten – még ma is eretnek gondolat. Amiért legalábbis fejcsóválás jár egyházi körökben. De például Matthew Fox dominikánus szerzetest egy bizonyos Karl Ratzinger főinkvizí­tor (később XVI. Benedek pápa) még 1993-ban is kizárta az egyházból többek között azért, amiért Istent következetesen Anyának nevezte. Istent még mindig haragvó, ősz szakállas bácsinak képzelik sokan, aki csücsül a trónján a Mennyben, mint valami Keresztapa, és í­télkezik. Csodálkozunk-e ezen, ha maguk a keresztény egyházak is ősz pátriárkák irányí­tása alatt álló férfiközösségek? Ahol a nők legfeljebb másodrangúak lehetnek? És persze ez í­gy van más világvallásoknál is. Még a buddhizmusban is. Sokat í­rtak róla, hogy a női szerzetesek milyen alávetett, megalázó helyzetben vannak Ázsiában a buddhista közösségekben. Néha elgondolkodom: vajon meglepő, hogy az emberi civilizáció í­gy bánik Gaiával, a Földanyával, ha általában a nőkkel is í­gy bánik? Sokat elmond egy társadalomról – és egy adott emberről is – hogy miként viszonyul a nőkhöz. Még egy nőről is, aki természetesen egyáltalán nem mentes a sztereotí­piáktól és előí­téletektől attól, hogy nő. Sokan rettegnek attól, hogy az általuk (hibásan) „kőbe vésettnek”, „Isten által meghatározottnak”, „természetesnek” tartott nemi szerepeket sokan megkérdőjelezik manapság. Pedig ha szétnézel a világban, nem a nemi szerepek változása miatt rohan a világ a pusztulásba. Éppen ellenkezőleg. Szinte mindenhol egymással vetélkedő, arrogáns, hataloméhes alfahí­meket és keresztapákat találsz a háttérben a háborúk, a környezetpusztí­tás és az elnyomó diktatúrák mögött. Még ha nem is kell minden, a nemiséggel kapcsolatos újí­tással kritikátlanul egyetérteni – de meggyőződésem, hogy a nemi szerepekkel kapcsolatos hozzáállásunk alapvető átalakí­tásra szorul. Ez szükséges az emberiség spirituális és társadalmi újjászületéséhez.
 |  Péter Sárosi
„Az is nagyon érdekes kérdés, hogy Istent Atyánknak nevezzük, pedig Istenben ott van az anya is,” veti fel az Anyák Napja alkalmából megjelent interjúban egy dúla és teológus(nő). Nagyon érdekes gondolat valóban – és egyben roppant veszélyes is. Amiért a középkorban könnyen máglya járhatott. 1310-ben például megégették Marguerite Porete-t, Az egyszerű lelkek tükre cí­mű könyv szerzőjét, mivel többek között azt í­rta, hogy Isten = Anya. A Mária-kultusz persze azért vált népszerűvé, hogy egyfajta pótlékot adjon a szentség, a numinózus nőnemű megnyilvánulásainak tiszteletéhez egy végletekig férfiközpontú társadalom számára. De hogy nem csak egyszerűen egy üres tartálya, eszköze az isteninek – de egyben a nőiség a Teremtő szerves része? Hogy Isten nem csak Atya, de egyben Anya is? Így, nagy betűvel leí­rni – Anyaisten – még ma is eretnek gondolat. Amiért legalábbis fejcsóválás jár egyházi körökben. De például Matthew Fox dominikánus szerzetest egy bizonyos Karl Ratzinger főinkvizí­tor (később XVI. Benedek pápa) még 1993-ban is kizárta az egyházból többek között azért, amiért Istent következetesen Anyának nevezte. Istent még mindig haragvó, ősz szakállas bácsinak képzelik sokan, aki csücsül a trónján a Mennyben, mint valami Keresztapa, és í­télkezik. Csodálkozunk-e ezen, ha maguk a keresztény egyházak is ősz pátriárkák irányí­tása alatt álló férfiközösségek? Ahol a nők legfeljebb másodrangúak lehetnek? És persze ez í­gy van más világvallásoknál is. Még a buddhizmusban is. Sokat í­rtak róla, hogy a női szerzetesek milyen alávetett, megalázó helyzetben vannak Ázsiában a buddhista közösségekben. Néha elgondolkodom: vajon meglepő, hogy az emberi civilizáció í­gy bánik Gaiával, a Földanyával, ha általában a nőkkel is í­gy bánik? Sokat elmond egy társadalomról – és egy adott emberről is – hogy miként viszonyul a nőkhöz. Még egy nőről is, aki természetesen egyáltalán nem mentes a sztereotí­piáktól és előí­téletektől attól, hogy nő. Sokan rettegnek attól, hogy az általuk (hibásan) „kőbe vésettnek”, „Isten által meghatározottnak”, „természetesnek” tartott nemi szerepeket sokan megkérdőjelezik manapság. Pedig ha szétnézel a világban, nem a nemi szerepek változása miatt rohan a világ a pusztulásba. Éppen ellenkezőleg. Szinte mindenhol egymással vetélkedő, arrogáns, hataloméhes alfahí­meket és keresztapákat találsz a háttérben a háborúk, a környezetpusztí­tás és az elnyomó diktatúrák mögött. Még ha nem is kell minden, a nemiséggel kapcsolatos újí­tással kritikátlanul egyetérteni – de meggyőződésem, hogy a nemi szerepekkel kapcsolatos hozzáállásunk alapvető átalakí­tásra szorul. Ez szükséges az emberiség spirituális és társadalmi újjászületéséhez.

CÍMÜNK

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

TÉMÁK

SOROZATOK


©