A régi időkben egy tanult ember, Tokuszan felkereste a híres Zen mestert, Ryutant. „Azért jöttem hozzád, hogy a Zenről taníts,” magyarázta jövetele okát Tokuszan. A mester lassan, kimérten kezdett el beszélni. Tokuszan folyton folyvást félbeszakította a kérdéseivel, és közbeszúrta a saját történeteit.
A mester azt javasolta, hogy igyanak egy teát. Hamarosan előhozta a teáskancsót a gőzölgő forró itallal, és először a vendégnek öntött. A csésze megtelt teával, de a mester nem hagyta abba az öntést. A tea kifolyt az asztalra. „Állj! A csésze már tele van, nem látod?” – kiáltotta Tokuszan.
A mester szelíd mosollyal így felelt: „Hát ürítsd ki a csészédet!” És elmagyarázta, hogy Tokuszan elméje pont olyan, mint a teli teáscsésze. Tele van egymással versengő gondolatokkal, érzésekkel, történetekkel, meggyőződésekkel. Semmi nem fér már be oda. Ezért tanácsolta neki, hogy ürítse ki a csészéjét.
Néha én is úgy érzem, hogy mi, európai emberek, azért nem tudunk örömmel és jelentéssel telibb életet élni, mert túlságosan is „tele van a csészénk”. Megtanultuk, hogy úgy jutunk előre az életben, ha folyamatosan reagálunk a külvilágra – és saját magunkra. Ítélkezünk, magyarázunk, értelmezünk, címkézünk. Megtanultuk, hogy akkor vagyunk értékesek, ha bizonyos szimbolikus tárgyakat és képességeket birtoklunk. Ha egyre több dologgal rendelkezünk.
Nehéz felfogni, nemhogy elfogadni azt, hogy ami a boldogulásunk útjában áll, az gyakran bizony saját magunk. Avagy az, amit saját magunkról megtanultunk – amit önmagunknak hiszünk. És egy idő után a feladatunk nem az, hogy tanuljunk (learn) hanem az, hogy kitanuljunk (unlearn) egy csomó dolgot. Kipakoljunk egy csomó hiedelem és meggyőződés-kacatot, amit az elménkbe zsúfoltunk a túlélés és a fajfenntartás érdekében.
Kiüríteni a csészénket – elcsendesedni, nyitottan, de nem szendergő és bódult, hanem éber, tudatos figyelemmel észlelni a testünket, az érzéseinket, a gondolatainkat – ez egyre nehezebb egy olyan világban, ahol minden pillanatban ezernyi inger és impulzus harcol a figyelmünkért.
Adnak neked valamit ezek az írások? Akkor kérünk, válj Te is a Drogriporter támogatójává: https://drogriporter.hu/tamogass/
