Mit szólok, hogy Máté Gábort laposföld-dí­jra jelölték? – tették fel többen a kérdést az elmúlt időszakban (bár végül nem ő „nyert”). Állí­tólag „túldimenzionálta” a lelki traumák szerepét a daganatos betegségek kialakulásában és „súlyosan” megsértette az orvosi etika szabályait. Nos, én nem vagyok rákkutató, nem tudok tudományos szakvéleményt adni (bár a Facebook komment szekcióban gyakran kiderül, hogy a 10 millió rákkutató országa vagyunk). Viszont megeszem a kalapom, ha az egy tudományosan értelmezhető kifejezés, hogy „túldimenzionálta”. Mihez képest? Ha valamit, akkor azt biztosan elmondhatjuk, hogy a magyar társadalom – köztük sajnos gyakran a tudós- és az orvostársadalom is – rendkí­vüli módon ALULdimenzionálja a „lelki” traumák és a „fizikai” betegségek közötti kapcsolatok jelentőségét. A trauma lehet, hogy nem mindig közvetlenül, de közvetetetten, az életmódunkra való hatásain keresztül nagyon is hozzájárul ahhoz, hogy megbetegszünk. És idő előtt halunk meg. Elég megnézni az ACE-kutatások eredményeit: a gyermekkorukban traumatizált felnőttek körében jóval nagyobb arányban fordulnak elő a különféle népbetegségek. Ami Máté Gábor egyik alapkijelentése, és ami szerintem rendkí­vül fontos és igaz: hogy a test és a lélek mesterséges különválasztása butaság. Ha valamit, akkor szerintem Máté Gábor elismerést érdemel azért, mert fáradhatatlan edukációval emberek tömegeinek nyitotta rá erre a szemét. A másik érv, az orvosi etika megsértése, szintén ingatag lábakon áll. Amennyiben a pszichedelikus szerekkel, főleg az ayahuascával kapcsolatos tevékenységét értik ez alatt, akkor ez megint egy teljes félreértés és aránytévesztés. Ami leginkább tudatlanságon alapul – ami tudatlanságban egyébként maga Máté Gábor is sokáig osztozott, mielőtt utána nem olvasott a pszichedelikus szerek gyógyászati alkalmazását vizsgáló, szintén egyre terebélyesedő szakirodalomnak. De még ha el is fogadjuk, hogy bizonyos részkérdésekben Gábor „előreszaladt”: olyan területekre, ahol még nincsenek megfelelő bizonyí­tékok. Még akkor is borzasztó aránytalanságnak tartom, hogy pont őt pécézik ki egy olyan országban, ahol hemzsegnek a rosszindulatú sarlatánok és szélhámosok, és ahol a politika legmagasabb szintjein ülő emberek terjesztik az undorí­tóbbnál undorí­tóbb konteókat gőzerővel. Egy ilyen országban tényleg egy olyan orvost kell pellengérre állí­tani, aki az egyre növekvő tudományos szakirodalommal teljesen összhangban figyelmeztet arra, milyen kulcsszerepet játszanak a kora gyermekkori traumák a testi-lelki egészségünk fenntartásában? Szerintem ez nevetséges.