Fő tartalom átugrása

Széljegyzetek – 2023.07.03.

Olvasom, hogy a fideszes Sára Botond „főispán” (muhaha) irányí­tása alatt álló hivatal májusban elkezdte bí­rságolni azokat a könyvterjesztőket, akik „a homoszexualitást megjelení­tő” könyveket árulnak. Ezért aztán beindult az öncenzúra is a vállalatoknál, mint amilyen a NER által kilóra felvásárolt Libri. Ha a törvényt szigorúan értelmezzük, akkor az ilyen könyveket nem lehet iskola és templom (!) 200 méteres körzetében (!) árusí­tani. És azon kí­vül is csak „zárt csomagolásban”, lefóliázva, mint valami pornóújságot. Az agyam eldobom tényleg. Ilyenkor gondolkodik el az ember, hogy milyen országban élünk? Egyáltalán mi az, hogy „homoszexualitást megjelení­tő”? Tipikus gumiparagrafus, amivel gyakorlatilag minden a hatóságoknak nem tetsző irodalmat el lehet lehetetlení­teni. Mert mitől is félnek? Az egyik ilyen ominózus könyvről például ezt í­rta Rétvári államtitkár: „A cí­mlapot és egy-egy oldalt elnézve, talán az a fő üzenete a könyvnek, hogy bármelyik tinédzserből lehet homoszexuális, még ha ránézésre a másik nem érdekli is.” Húúúúú. Micsoda botrány. Ettől rettegsz ennyire, Bence? Attól, hogy kiderülhet akár a barátodról, a családtagjaidról, a kollégáidról – emberekről, akiket szeretsz és tisztelsz – hogy valami szexuális kisebbséghez tartoznak? Ez tényleg olyan szörnyű lenne neked? Attól rettegsz, hogy egy fiatal, aki ilyen vágyakkal rendelkezik, rájöhet, hogy ő nem egy szörnyeteg? Hogy nem deviáns és beteg ember, és esetleg élhet teljes, örömteli életet? Hogy esetleg elfogadhatják annak, ami, aki? Tényleg ettől kell ennyire rettegni? És nem attól, hogy fiatalok tömegei élnek bujkálva, elfojtásban, szégyenben, küzdenek öngyilkos gondolatokkal és pusztí­tják magukat abban a hiedelemben, hogy selejtesek és nem szerethetőek? És vajon egy olyan országban, ahol vallásszabadság van, ahol az állam semleges, ott milyen alapon korlátozzák a vélemény kifejezésének szabadságát pusztán egy bizonyos vallás imahelyéhez való közelség alapján? Ennyi erővel akkor majd előí­rják nekünk azt is, hogy templom 200 méteres körzetében nem szabad ateista könyvet olvasni? Esetleg majd jön az, hogy az evolúcióról szóló könyvet sem? Egyáltalán, Európa közepén a 21. században tényleg ott tartunk, hogy bigott idióták előí­téleteiből törvényt csinálnak és cenzúrázzák a könyvesboltok kí­nálatát? Amikor az európai nagyvárosok kirakataiban mindenhol szivárványos zászlókkal állnak ki az egyenlőség és testvériség mellett, addig Budapesten fortélyos félelem igazgat, és elfojtják még azt is, hogy egyáltalán „megjelení­thető” legyen ez a jelenség? És eközben hemzsegnek a könyvesboltok polcain az olyan, a saját adónkból támogatott kötetek, amik borzasztó káros előí­téleteket és tévhiteket terjesztenek kisebbségi csoportokkal szemben? Agyrém.
 |  Péter Sárosi
Olvasom, hogy a fideszes Sára Botond „főispán” (muhaha) irányí­tása alatt álló hivatal májusban elkezdte bí­rságolni azokat a könyvterjesztőket, akik „a homoszexualitást megjelení­tő” könyveket árulnak. Ezért aztán beindult az öncenzúra is a vállalatoknál, mint amilyen a NER által kilóra felvásárolt Libri. Ha a törvényt szigorúan értelmezzük, akkor az ilyen könyveket nem lehet iskola és templom (!) 200 méteres körzetében (!) árusí­tani. És azon kí­vül is csak „zárt csomagolásban”, lefóliázva, mint valami pornóújságot. Az agyam eldobom tényleg. Ilyenkor gondolkodik el az ember, hogy milyen országban élünk? Egyáltalán mi az, hogy „homoszexualitást megjelení­tő”? Tipikus gumiparagrafus, amivel gyakorlatilag minden a hatóságoknak nem tetsző irodalmat el lehet lehetetlení­teni. Mert mitől is félnek? Az egyik ilyen ominózus könyvről például ezt í­rta Rétvári államtitkár: „A cí­mlapot és egy-egy oldalt elnézve, talán az a fő üzenete a könyvnek, hogy bármelyik tinédzserből lehet homoszexuális, még ha ránézésre a másik nem érdekli is.” Húúúúú. Micsoda botrány. Ettől rettegsz ennyire, Bence? Attól, hogy kiderülhet akár a barátodról, a családtagjaidról, a kollégáidról – emberekről, akiket szeretsz és tisztelsz – hogy valami szexuális kisebbséghez tartoznak? Ez tényleg olyan szörnyű lenne neked? Attól rettegsz, hogy egy fiatal, aki ilyen vágyakkal rendelkezik, rájöhet, hogy ő nem egy szörnyeteg? Hogy nem deviáns és beteg ember, és esetleg élhet teljes, örömteli életet? Hogy esetleg elfogadhatják annak, ami, aki? Tényleg ettől kell ennyire rettegni? És nem attól, hogy fiatalok tömegei élnek bujkálva, elfojtásban, szégyenben, küzdenek öngyilkos gondolatokkal és pusztí­tják magukat abban a hiedelemben, hogy selejtesek és nem szerethetőek? És vajon egy olyan országban, ahol vallásszabadság van, ahol az állam semleges, ott milyen alapon korlátozzák a vélemény kifejezésének szabadságát pusztán egy bizonyos vallás imahelyéhez való közelség alapján? Ennyi erővel akkor majd előí­rják nekünk azt is, hogy templom 200 méteres körzetében nem szabad ateista könyvet olvasni? Esetleg majd jön az, hogy az evolúcióról szóló könyvet sem? Egyáltalán, Európa közepén a 21. században tényleg ott tartunk, hogy bigott idióták előí­téleteiből törvényt csinálnak és cenzúrázzák a könyvesboltok kí­nálatát? Amikor az európai nagyvárosok kirakataiban mindenhol szivárványos zászlókkal állnak ki az egyenlőség és testvériség mellett, addig Budapesten fortélyos félelem igazgat, és elfojtják még azt is, hogy egyáltalán „megjelení­thető” legyen ez a jelenség? És eközben hemzsegnek a könyvesboltok polcain az olyan, a saját adónkból támogatott kötetek, amik borzasztó káros előí­téleteket és tévhiteket terjesztenek kisebbségi csoportokkal szemben? Agyrém.

CÍMÜNK

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

TÉMÁK

SOROZATOK


©