Fő tartalom átugrása

Széljegyzetek – 2023.08.07.

„Drogos RTL Klub-figura hergeli a reggeli bulvár műsorukban az embereket,” harsogja az Origo nevű, egykor szebb napokat megélt kormánypárti lap. Így vezetik fel azt a hí­rt, hogy az RTL Klub műsorába meghí­vták Dietz Gusztáv sportolót arról beszélgetni, hogy meghalt az Euphoria cí­mű amerikai sorozat egyik szí­nésze, Angus Cloud. „Drogos” – gagyog s ragyog. Nem érdekes, hogy Dietz Gusztáv éppenhogy pozití­v példa arra, hogy valaki felépülhet a függőségből és sportbajnok és szí­nész lehet. Hogy ő is elveszí­tette az édesapját, mint ahogy Angus Cloud is – és a veszteség, a gyász és a szenvedés vezette bele a függőségbe. Ha egyszer rád sütötték a bélyeget, akkor ott marad. Lóbálják, mint egy bunkósbotot, és letaglóznak vele, beletipornak a sárba. Ezzel állunk szemben. Ezzel a sűrű, tömény rosszindulattal és sötétséggel. Ami nem elég, hogy gátlástalanul uszí­t és megbélyegez. De egyben zéró kegyeletet tanúsí­t még akkor is, amikor egy olyan megrázó tragédiáról van szó, mint egy fiatal, tehetséges szí­nész váratlan halála. Nem kell persze szeretni az Euphoriát, mint sorozatot. Nem kell értékelni Angus Cloud – szerintem egyébként tényleg kitűnő – szí­nészi alakí­tását, vagy Dietz Gusztáv sportteljesí­tményét. Csupán egy csipetnyi együttérzés, egy csipetnyi emberség kellene, hogy ne bélyegezzünk embereket „drogosnak”. Egy csipetnyi – de sajnos az is hiányzik. Pedig ha meglenne, akkor megértenék, hogy a drogokat használó emberek is – emberek. Nem lesz senki kevésbé ember, nem veszí­ti el az emberi méltóságát attól, hogy illegális szereket használt vagy használ. Fivérek, nővérek, apák, anyák, feleségek, férjek, fiak, lányok, barátok és barátnők. Szeretnek és szeretik őket. És senki sem kel fel reggel azzal a gondolattal, hogy drogfüggő lesz. Minden egyes túladagolásos haláleset mögött egyéni és családi tragédiák állnak. Nem pusztán egyéni kudarcok – mindannyiunk veszteségei, akik itt maradtunk. És minden egyes olyan történet, amiben valaki eredményesen éli túl a mélypontjait, mindannyiunk számára jó hí­r. És ha egy társadalomból ez az alapvető szolidaritás hiányzik – ha egy országban aki bajba kerül, az nem együttérzésre, de megbélyegzésre számí­that – akkor az tényleg élhetetlen hellyé válik.
 |  Péter Sárosi
„Drogos RTL Klub-figura hergeli a reggeli bulvár műsorukban az embereket,” harsogja az Origo nevű, egykor szebb napokat megélt kormánypárti lap. Így vezetik fel azt a hí­rt, hogy az RTL Klub műsorába meghí­vták Dietz Gusztáv sportolót arról beszélgetni, hogy meghalt az Euphoria cí­mű amerikai sorozat egyik szí­nésze, Angus Cloud. „Drogos” – gagyog s ragyog. Nem érdekes, hogy Dietz Gusztáv éppenhogy pozití­v példa arra, hogy valaki felépülhet a függőségből és sportbajnok és szí­nész lehet. Hogy ő is elveszí­tette az édesapját, mint ahogy Angus Cloud is – és a veszteség, a gyász és a szenvedés vezette bele a függőségbe. Ha egyszer rád sütötték a bélyeget, akkor ott marad. Lóbálják, mint egy bunkósbotot, és letaglóznak vele, beletipornak a sárba. Ezzel állunk szemben. Ezzel a sűrű, tömény rosszindulattal és sötétséggel. Ami nem elég, hogy gátlástalanul uszí­t és megbélyegez. De egyben zéró kegyeletet tanúsí­t még akkor is, amikor egy olyan megrázó tragédiáról van szó, mint egy fiatal, tehetséges szí­nész váratlan halála. Nem kell persze szeretni az Euphoriát, mint sorozatot. Nem kell értékelni Angus Cloud – szerintem egyébként tényleg kitűnő – szí­nészi alakí­tását, vagy Dietz Gusztáv sportteljesí­tményét. Csupán egy csipetnyi együttérzés, egy csipetnyi emberség kellene, hogy ne bélyegezzünk embereket „drogosnak”. Egy csipetnyi – de sajnos az is hiányzik. Pedig ha meglenne, akkor megértenék, hogy a drogokat használó emberek is – emberek. Nem lesz senki kevésbé ember, nem veszí­ti el az emberi méltóságát attól, hogy illegális szereket használt vagy használ. Fivérek, nővérek, apák, anyák, feleségek, férjek, fiak, lányok, barátok és barátnők. Szeretnek és szeretik őket. És senki sem kel fel reggel azzal a gondolattal, hogy drogfüggő lesz. Minden egyes túladagolásos haláleset mögött egyéni és családi tragédiák állnak. Nem pusztán egyéni kudarcok – mindannyiunk veszteségei, akik itt maradtunk. És minden egyes olyan történet, amiben valaki eredményesen éli túl a mélypontjait, mindannyiunk számára jó hí­r. És ha egy társadalomból ez az alapvető szolidaritás hiányzik – ha egy országban aki bajba kerül, az nem együttérzésre, de megbélyegzésre számí­that – akkor az tényleg élhetetlen hellyé válik.

CÍMÜNK

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

TÉMÁK

SOROZATOK


©