Jásdi István borász publicisztikában szólalt fel az ittas járművezetőkkel szembeni zéró-tolerancia ellen. Szerinte, idézem,
„a bor ezer éve része európai kultúránknak, étkezésünknek és társas életünknek. Az alkoholizmus és a drogfogyasztás ellenségünk.”
Nos, lehet, hogy meglepő: de az alkohol is drog. Éppúgy a központi idegrendszerre fejti ki tudatmódosító hatásait, mint a fű vagy a kokain. A drogok szokványos kategorizálásában a depresszáns drogok közé sorolják – bár vannak stimuláns hatásai is.
Szembeállítani az alkoholt „a” drogfogyasztással – nem lehet. Az alkohol-fogyasztás = drogfogyasztás.
Abban persze igaza van, hogy a probléma nem a mértékletes fogyasztással van, hanem a függőséggel (alkoholizmussal). De ez minden más drog esetében is így van.
Önmagában az, hogy az alkohol része az európai kultúrának, még nem jelenti azt, hogy szükségszerűen áldásos. És önmagában az, hogy mondjuk a kannabisz fogyasztása a huszadik század előtt Európában kevéssé volt elterjedt, még nem jelenti automatikusan azt, hogy rosszabb, károsabb, mint az alkohol-fogyasztás. Mi több, jelenleg minden mérce szerint az alkohol fogyasztása jóval súlyosabb közegészségügyi és társadalmi ártalmakat okoz, mint a legtöbb illegális szer fogyasztása.
Egy csomó más is van, ami eredetileg nem volt ezer éve része az európai kultúrának – kávé, selyem, finomított cukor, különféle fűszerek – és mégis, ma már részévé vált az európai kultúrának.
Ami pedig a zéró-toleranciát illeti: én nem pártolom, amikor arról van szó, hogy önmagában bárkit is büntessünk vagy diszkrimináljunk azért, amit a saját testébe juttat. Például nem szabadna büntetni azokat sem, akik füvet szívnak.
De az autóvezetés már más tészta. Valóban vannak olyan országok, ahol a határt nem a nullánál húzzák meg. A WHO szerint tapasztalt vezetőknél 0,05%, kezdő vezetőknél 0,02% a maximum. De hozzáteszik, hogy még a nagyon alacsony véralkohol-szint is növelheti a balesetek kockázatát.
Magyarországon, ami jelenleg a világelsők közé tartozik az alkohollal kapcsolatos megbetegedések és halálesetek tekintetében, én jóval fontosabb feladatokat látok, mielőtt egyáltalán még meg lehetne fontolni a határ módosítását. A zéró-tolerancia 2008-as bevezetése óta jelentősen csökkent az ittasan elkövetett közúti balesetek száma. Ezt a pozitív trendet nem tenném kockára egy átgondolatlan módosítással.
Viszont komoly társadalmi párbeszédre lenne szükség arról, hogy miként lehetne megváltoztatni a társadalom hozzáállását az alkoholhoz – és a függőségekhez úgy általában. Hogy mi ebben az állam, és mi ebben az alkoholipar felelőssége. Hogyan lehetne felépíteni egy korszerű, humánus addiktológiai ellátórendszert. Miként lehetne biztosítani, hogy akinek segítségre van szüksége, az megbélyegzés nélkül megkapja azt. Hogy ne a fogyasztás-maximalizálás, hanem az ártalmak csökkentése legyen a középpontban.
