Jásdi István borász publicisztikában szólalt fel az ittas járművezetőkkel szembeni zéró-tolerancia ellen. Szerinte, idézem, „a bor ezer éve része európai kultúránknak, étkezésünknek és társas életünknek. Az alkoholizmus és a drogfogyasztás ellenségünk.” Nos, lehet, hogy meglepő: de az alkohol is drog. Éppúgy a központi idegrendszerre fejti ki tudatmódosí­tó hatásait, mint a fű vagy a kokain. A drogok szokványos kategorizálásában a depresszáns drogok közé sorolják – bár vannak stimuláns hatásai is. Szembeállí­tani az alkoholt „a” drogfogyasztással – nem lehet. Az alkohol-fogyasztás = drogfogyasztás. Abban persze igaza van, hogy a probléma nem a mértékletes fogyasztással van, hanem a függőséggel (alkoholizmussal). De ez minden más drog esetében is í­gy van. Önmagában az, hogy az alkohol része az európai kultúrának, még nem jelenti azt, hogy szükségszerűen áldásos. És önmagában az, hogy mondjuk a kannabisz fogyasztása a huszadik század előtt Európában kevéssé volt elterjedt, még nem jelenti automatikusan azt, hogy rosszabb, károsabb, mint az alkohol-fogyasztás. Mi több, jelenleg minden mérce szerint az alkohol fogyasztása jóval súlyosabb közegészségügyi és társadalmi ártalmakat okoz, mint a legtöbb illegális szer fogyasztása. Egy csomó más is van, ami eredetileg nem volt ezer éve része az európai kultúrának – kávé, selyem, finomí­tott cukor, különféle fűszerek – és mégis, ma már részévé vált az európai kultúrának. Ami pedig a zéró-toleranciát illeti: én nem pártolom, amikor arról van szó, hogy önmagában bárkit is büntessünk vagy diszkrimináljunk azért, amit a saját testébe juttat. Például nem szabadna büntetni azokat sem, akik füvet szí­vnak. De az autóvezetés már más tészta. Valóban vannak olyan országok, ahol a határt nem a nullánál húzzák meg. A WHO szerint tapasztalt vezetőknél 0,05%, kezdő vezetőknél 0,02% a maximum. De hozzáteszik, hogy még a nagyon alacsony véralkohol-szint is növelheti a balesetek kockázatát. Magyarországon, ami jelenleg a világelsők közé tartozik az alkohollal kapcsolatos megbetegedések és halálesetek tekintetében, én jóval fontosabb feladatokat látok, mielőtt egyáltalán még meg lehetne fontolni a határ módosí­tását. A zéró-tolerancia 2008-as bevezetése óta jelentősen csökkent az ittasan elkövetett közúti balesetek száma. Ezt a pozití­v trendet nem tenném kockára egy átgondolatlan módosí­tással. Viszont komoly társadalmi párbeszédre lenne szükség arról, hogy miként lehetne megváltoztatni a társadalom hozzáállását az alkoholhoz – és a függőségekhez úgy általában. Hogy mi ebben az állam, és mi ebben az alkoholipar felelőssége. Hogyan lehetne felépí­teni egy korszerű, humánus addiktológiai ellátórendszert. Miként lehetne biztosí­tani, hogy akinek segí­tségre van szüksége, az megbélyegzés nélkül megkapja azt. Hogy ne a fogyasztás-maximalizálás, hanem az ártalmak csökkentése legyen a középpontban.