Fő tartalom átugrása

Széljegyzetek – 2023.09.14.

Ryokan, a zen buddhista költő élete nagy részét remeteként élte le. Azzal töltötte napjait, amit a balgák unalmas semmittevésnek, a bölcs emberek viszont mindig is a legnemesebb tevékenységnek tartottak: szemlélődött. Verseit főleg a természet inspirálta, és az embertársai közül leginkább a közeli falu gyermekeivel szeretett kapcsolatba lépni. Ők még nélkülözték mindazt a tettetést, törtető ambí­ciót és játszmákat, amik a felnőttek világát behatárolták. Gyakorlatilag nem volt semmije – és mindene megvolt. Ételt, ruhát koldulással szerzett, ahogy egy buddhista szerzeteshez illik. „Ha el akarod érni a szabadságot, ne hajszolj túl sok dolgot,” í­rta. A 21. században még inkább azt hisszük, mint Ryokan korában a legtöbb ember: hogy boldogságunk attól függ, minél több dolgot birtoklunk és minél több zavaró külső körülményt tartunk az ellenőrzésünk alatt. Birtoklás és kontroll: ettől várjuk a boldogságot. Gyakran álmodozunk arról, hogy mi lenne, ha megnyernénk a Lottót. Milyen gondtalan lenne akkor az életünk: milyen sok dolgot tudnánk birtokolni, milyen sok zavaró külső tényezőtől tudnánk megszabadulni. Pedig ez nem hozza el számunkra a boldogságot. A dolgok, amiket birtoklunk – birtokolnak minket. A körülmények, amelyeket ellenőrizni akarunk – kontrollálnak bennünket. Ami a boldogsághoz kell, az mindig is ott van. Az orrunk előtt. A legenda szerint amikor Ryokan kunyhójába egy rabló tört be, ott nem talált szinte semmit, amit elvihetett volna. Ryokan megsajnálta, és odaadta neki a ruháját, hogy ne távozzon már üres kézzel, ha ilyen messzire elfáradt. A rabló döbbenten távozott. Aznap Telihold volt. Ryokan meztelenül ült éjjel a holdfényben, és azon sajnálkozott, hogy nem tudta odaadni a rablónak ezt a gyönyörű Holdat. A haiku-t, amit ebből az alkalomból í­rt, Kosztolányi Dezső fordí­totta le magyarra: Kifosztva áll szegény lakom, de a rabló a holdsugárt meghagyta itt az ablakon. Adnak neked valamit a Drogriporter í­rásai? Akkor kérlek, Te is adj valamit – támogasd a munkám, hogy folytathassam az í­rást, nélküled nem megy: https://drogriporter.hu/tamogass/
 |  Péter Sárosi
Ryokan, a zen buddhista költő élete nagy részét remeteként élte le. Azzal töltötte napjait, amit a balgák unalmas semmittevésnek, a bölcs emberek viszont mindig is a legnemesebb tevékenységnek tartottak: szemlélődött. Verseit főleg a természet inspirálta, és az embertársai közül leginkább a közeli falu gyermekeivel szeretett kapcsolatba lépni. Ők még nélkülözték mindazt a tettetést, törtető ambí­ciót és játszmákat, amik a felnőttek világát behatárolták. Gyakorlatilag nem volt semmije – és mindene megvolt. Ételt, ruhát koldulással szerzett, ahogy egy buddhista szerzeteshez illik. „Ha el akarod érni a szabadságot, ne hajszolj túl sok dolgot,” í­rta. A 21. században még inkább azt hisszük, mint Ryokan korában a legtöbb ember: hogy boldogságunk attól függ, minél több dolgot birtoklunk és minél több zavaró külső körülményt tartunk az ellenőrzésünk alatt. Birtoklás és kontroll: ettől várjuk a boldogságot. Gyakran álmodozunk arról, hogy mi lenne, ha megnyernénk a Lottót. Milyen gondtalan lenne akkor az életünk: milyen sok dolgot tudnánk birtokolni, milyen sok zavaró külső tényezőtől tudnánk megszabadulni. Pedig ez nem hozza el számunkra a boldogságot. A dolgok, amiket birtoklunk – birtokolnak minket. A körülmények, amelyeket ellenőrizni akarunk – kontrollálnak bennünket. Ami a boldogsághoz kell, az mindig is ott van. Az orrunk előtt. A legenda szerint amikor Ryokan kunyhójába egy rabló tört be, ott nem talált szinte semmit, amit elvihetett volna. Ryokan megsajnálta, és odaadta neki a ruháját, hogy ne távozzon már üres kézzel, ha ilyen messzire elfáradt. A rabló döbbenten távozott. Aznap Telihold volt. Ryokan meztelenül ült éjjel a holdfényben, és azon sajnálkozott, hogy nem tudta odaadni a rablónak ezt a gyönyörű Holdat. A haiku-t, amit ebből az alkalomból í­rt, Kosztolányi Dezső fordí­totta le magyarra: Kifosztva áll szegény lakom, de a rabló a holdsugárt meghagyta itt az ablakon. Adnak neked valamit a Drogriporter í­rásai? Akkor kérlek, Te is adj valamit – támogasd a munkám, hogy folytathassam az í­rást, nélküled nem megy: https://drogriporter.hu/tamogass/

CÍMÜNK

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

TÉMÁK

SOROZATOK


©