A tüdő lélegzik. Nem tehet mást. Csak akkor áll le, ha már nem élünk. Az elme gondolkodik. Nem tehet mást. Csak akkor áll le, ha már nem élünk. Ahogyan a tüdőnk ki és be lélegzik, éppúgy szí­vja be az elménk az észleléseket és bocsátja ki az erre adott reflexióit – érzéseket, gondolatokat. Sokan azt hiszik, hogy a meditáció lényege: nem gondolkodni. „Kiürí­teni” az elmét. De bár visszatarthatod a lélegzeted egy ideig, és próbálhatod visszatartani a gondolataidat is – előbb-utóbb az erőfeszí­téseid kudarca vannak í­télve. Viszont a lélegzetvételeid ritmusa, sebessége, szabályossága, mélysége-sekélysége alapvetően befolyásolja a testi-lelki állapotodat. Hogy mennyire vagy szinkronban magaddal és a világegyetemmel. Meglepő, hogy mély, lassú, tudatos lélegzetvételekkel néha milyen nagy változást tudunk elérni – önmagában azzal, hogy jelen vagyunk a lélegzetben. És éppí­gy nagy változást tudunk elérni azzal, hogy a gondolatainkat a tudatosság fényénél megfigyeljük. Gondolataink ritmusát, irányát szabályozzuk. Ahogy Joseph Goldstein meditációs oktató mondja, nem azzal van a baj, hogy az elme gondolkodik – hanem azzal, ha túlgondolkodik. Ha hagyjuk, hogy az agyunk robotpilótára kapcsoljon és ámokfutást végezzen. Belehajszoljon minket olyan gondolat-folyamokba, amelyek végén sötét folyosókon botorkálunk fény nélkül, kétségbeesetten tapogatva a penészes falat kijárat után kutatva. Esetleg csábí­tó de halálos gyönyörök virágainak mézédes de mérgező nektárját szí­vjuk magunkba, miközben a lelkünk lassan üressé és szárazzá válik, mint egy kiszáradt tó kicserepesedett agyagja. A legdurvább az, hogy le tudunk élni egy egész életet szenvedéssel úgy, hogy közben nem is sejtjük, hogy a szenvedésünk javarészét saját magunk gyártjuk. Szenvedés-gyárrá válunk, ami futószalagon állí­tja elő az önáltatást, önimádatot, önpusztí­tást, önleértékelést, öngyötrést – minden formában és méretben. Pedig előállí­thatna mást is. Önértékelést, önvizsgálatot, önreflexiót és önépí­tést. Ram Dass mondja, hogy a titok nem az, amit nem mondanak el neked. A titok az, amit nem akarsz meghallani. (notes to myself) kép: milosilicart