Tényleg eljutottunk ide.
Most olvasom, hogy két kormányhivatalnok távolságmérővel lemérte egy könyvesbolt bejárata és egy templom és egy katolikus iskola bejárata közötti távolságot. Mert ugye a homofób törvény szerint olyan könyvet, ami akár csak utal a szexuális, nemi kisebbségekre, csakis 200 méternél távolabb lehet árusítani iskolától és templomtól.
Ez egy igazi kafkai pillanat a magyar történelemben: ahogy az a két az adónkból fizetett bürokrata hideg szenvtelenséggel és technokrata akurátussággal centire kiméri a cenzúra hatótávolságát, abban van valami jelképes. Mintha centiről centire szorítanák ki a szabadságot a városainkból. Mintha centiről centire szorítanák ki belőlünk a szabadságot.
Vagy inkább nem is kiszorítják a szabadságot – hanem minket zárnak be a szabadság-nélküliség gettójába. Már megint, annyi szörnyű történelmi példa után, amiből semmit sem tanultunk: centiről centire fosztják meg emberek egy csoportját a méltóságuktól.
Ma még csak könyvesboltokban fóliáznak, könyvek árusítását korlátozzák – de holnap vajon mi vár még ránk? Vajon tényleg azt mutatja a történelem, hogy az ilyen embernyomorító projektek gazdái majd egyszer csak meghúzzák a határt: na jól van, eleget szívattuk őket?
Hát nem.
