Tényleg eljutottunk ide. Most olvasom, hogy két kormányhivatalnok távolságmérővel lemérte egy könyvesbolt bejárata és egy templom és egy katolikus iskola bejárata közötti távolságot. Mert ugye a homofób törvény szerint olyan könyvet, ami akár csak utal a szexuális, nemi kisebbségekre, csakis 200 méternél távolabb lehet árusí­tani iskolától és templomtól. Ez egy igazi kafkai pillanat a magyar történelemben: ahogy az a két az adónkból fizetett bürokrata hideg szenvtelenséggel és technokrata akurátussággal centire kiméri a cenzúra hatótávolságát, abban van valami jelképes. Mintha centiről centire szorí­tanák ki a szabadságot a városainkból. Mintha centiről centire szorí­tanák ki belőlünk a szabadságot. Vagy inkább nem is kiszorí­tják a szabadságot – hanem minket zárnak be a szabadság-nélküliség gettójába. Már megint, annyi szörnyű történelmi példa után, amiből semmit sem tanultunk: centiről centire fosztják meg emberek egy csoportját a méltóságuktól. Ma még csak könyvesboltokban fóliáznak, könyvek árusí­tását korlátozzák – de holnap vajon mi vár még ránk? Vajon tényleg azt mutatja a történelem, hogy az ilyen embernyomorí­tó projektek gazdái majd egyszer csak meghúzzák a határt: na jól van, eleget szí­vattuk őket? Hát nem.