Fő tartalom átugrása

Széljegyzetek – 2023.12.01.

Ismeritek Maximilian Kolbe katolikus pap és ferences szerzetes történetét? Az egyház mártí­rrá avatta, amiért Auschwitzban átvette egy halálra í­télt helyét és önként vállalta a kí­nhalált. Egy betonbunkerben éheztették halálra a nácik: de egy pillanatig sem sikerült megtörniük a hitét. Mivel nem volt hajlandó éhen halni, végül méreginjekcióval gyorsí­tották meg a kimúlását. A róla készült fotókon a tekintete mindig valamiféle komolyságot és szigort tükröz: mintha a óidők keresztény mártí­rjai születtek volna benne újjá, akik makacs eltökéltséggel léptek be az arénába az oroszlánok elé. Akik nem adták meg azt az elégtételt, hogy lássák őket összeomlani és könyörögni az életükért. És Kolbe kiállásában benne van az egész középkori egyház méltósága és eltökéltsége, karitatí­v elkötelezettsége és egyben kí­méletlen szigora. Ami vegyes érzéseket kelt bennem. Egyrészt visszariadok a fanatizmusától. A 30-as években például Kolbe szervezetet hozott létre az „istentelen” szabadkőművesek és liberálisok megtérí­tésére. És éveket töltött Japánban, hogy megtérí­tse ezeket az „istentelen” buddhistákat meg shintoistákat az Úr Krisztus hitére. Mindez az inkvizí­torok és misszionáriusok vakbuzgóságát idézi számomra, ami mindig is idegen volt számomra (még ha Kolbe nem is bántott senkit). Másrészt lenyűgöz a bátor és következetes kiállása amellett, amit igazságnak hitt. A náci megszállás után például megtagadta, hogy igénybe vegye a német származása miatti kiváltságokat a náciktól. Ehelyett náci-ellenes röplapokat gyártott és zsidókat bujtatott a kolostorban, ami miatt Auschwitzba deportálták. Miközben az általa hőn szeretett egyház nagy része gyáván hallgatott, ez a szigorú, hitbuzgó ember megmutatta, mit is jelent kereszténynek lenni. Lehet, hogy életében nem értettünk volna egyet egy csomó kérdésben Maximilian Kolbéval. Sőt. És mégis, mélységesen rezonál bennem, amit arról mondott, hogy korunk járványa, rákfenéje nem más, mint a közönyösség. Mert a többség közönyössége volt az, ami kikövezte az utat Auschwitzig és a Gulágig – és nem pedig egy fanatikus kisebbség gyűlölete.
 |  Péter Sárosi
Ismeritek Maximilian Kolbe katolikus pap és ferences szerzetes történetét? Az egyház mártí­rrá avatta, amiért Auschwitzban átvette egy halálra í­télt helyét és önként vállalta a kí­nhalált. Egy betonbunkerben éheztették halálra a nácik: de egy pillanatig sem sikerült megtörniük a hitét. Mivel nem volt hajlandó éhen halni, végül méreginjekcióval gyorsí­tották meg a kimúlását. A róla készült fotókon a tekintete mindig valamiféle komolyságot és szigort tükröz: mintha a óidők keresztény mártí­rjai születtek volna benne újjá, akik makacs eltökéltséggel léptek be az arénába az oroszlánok elé. Akik nem adták meg azt az elégtételt, hogy lássák őket összeomlani és könyörögni az életükért. És Kolbe kiállásában benne van az egész középkori egyház méltósága és eltökéltsége, karitatí­v elkötelezettsége és egyben kí­méletlen szigora. Ami vegyes érzéseket kelt bennem. Egyrészt visszariadok a fanatizmusától. A 30-as években például Kolbe szervezetet hozott létre az „istentelen” szabadkőművesek és liberálisok megtérí­tésére. És éveket töltött Japánban, hogy megtérí­tse ezeket az „istentelen” buddhistákat meg shintoistákat az Úr Krisztus hitére. Mindez az inkvizí­torok és misszionáriusok vakbuzgóságát idézi számomra, ami mindig is idegen volt számomra (még ha Kolbe nem is bántott senkit). Másrészt lenyűgöz a bátor és következetes kiállása amellett, amit igazságnak hitt. A náci megszállás után például megtagadta, hogy igénybe vegye a német származása miatti kiváltságokat a náciktól. Ehelyett náci-ellenes röplapokat gyártott és zsidókat bujtatott a kolostorban, ami miatt Auschwitzba deportálták. Miközben az általa hőn szeretett egyház nagy része gyáván hallgatott, ez a szigorú, hitbuzgó ember megmutatta, mit is jelent kereszténynek lenni. Lehet, hogy életében nem értettünk volna egyet egy csomó kérdésben Maximilian Kolbéval. Sőt. És mégis, mélységesen rezonál bennem, amit arról mondott, hogy korunk járványa, rákfenéje nem más, mint a közönyösség. Mert a többség közönyössége volt az, ami kikövezte az utat Auschwitzig és a Gulágig – és nem pedig egy fanatikus kisebbség gyűlölete.

CÍMÜNK

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

TÉMÁK

SOROZATOK


©