Szerintem nem vagyok egyedül, amikor némi kajánsággal várom, hogy mit fognak kezdeni a NER bukása után a társutas értelmiségiek. Avagy azok a hontpolgárok, akik egyenként, jobb meggyőződésük ellenére kéredzkedtek fel a rendszer szekerére, hogy aprópénzre, hírtv interjúkra, atv műsorra, haknira stb. váltsák az értelmüket. Mert azt meg kell mondani, hogy nem hülye gyerekekről van szó. Ők nagyon is tudták, tudják, hogy mi ez a rezsim, és hogy ők mire vállalkoznak. Hosszú távú karrier-döntést hoztak, amikor elköteleződtek. Persze úgy váltak a kormánysajtó üdvöskéivé, hogy mindeközben megőrizzék az ő nagy középen- és különállásuk illúzióját. Egyfelőlmásfelől, de valahogy mégis mindig sikerül úgy megnyilatkozni, hogy éppen véletlenül a rendszert szolgálják ki. Valahogy mindig sikerül sokkal jobban utálni a libsi ellenzékieket, mint a kormányt. Még akkor is megtalálják a szálkát a szemében, amikor éppen a földbe döngölik bele a kormány szeméből kilógó gerendával. Ők azok az udvari libsik és házi balosok, akiket azért tart a NER, hogy lehessen rájuk mutogatni: na látjátok, ezek már tudják, honnan fúj a szél. Azt hitték, hogy ez a rendszer még évtizedekig itt marad velünk. De ha most változás lesz, akkor két szék között a földre kerülnek. Elfogy majd körülöttük a levegő. Megszűnnek a haknimeghívások. Nem csurran-cseppen többé. Ó jaj. Ott lesz sírás és fogak csikorgatása.