A tegnapi „köz”médiás interjúk elkövetői: Kakuk L. Tamás és Csete Beáta. Vállalják csak fel, arccal és névvel! Látom, megszaporodtak a kommentek, akik „megbékélésre” szólítanak fel, és hogy „most már nincs ki ellen harcolni”. Hát nem. Nem eszik ilyen forrón azt a kását, kedves nertársak! És ezt pont ez a két propagandista bizonyította be tegnap. Akik évek óta elvtelenül kiszolgálják a hazugság-gépezetet, kritikátlanul ajnározzák a Hatalmat – de amikor ezért számonkérik őket, akkor valahogy megtalálják az újságírói öntudatot és „szakmai” hübriszt, amit olyan gondosan eltemettek az elmúlt 16 évben. Semmit sem tanultak! A helyzet az, hogy a NER még nincs lebontva. Kérettetik nem elfelejteni. A pénzcsapok sincsenek még elzárva – a gazdasági hátország nincs még megtörve, az oligarchák hatalma és vagyona érintetlen, a beépített hivatali bábok a helyükön vannak. A média nagy részét még mindig ugyanaz az elit kontrollálja. Amíg ez így marad, nekem ne mondja senki, hogy „már nincs mi ellen harcolni”, meg hogy „földön fekvő embert ne rugdossunk” meg hasonlók! Másrészt pedig még ha ezek megtörténnek, akkor sem felejthetjük el, ami itt az elmúlt 16 évben történt. Emberi életek sokaságát tették tönkre – és ebben a propaganda vastagon felelős. Lehazudták a valóságot és álvalóságokat építettek. Még azok is, akik csak kis csavarok voltak a gépezetben – azok meg főleg, mint ez a két magát riporternek hazudó káder, akik éjjel-nappal hazudtak az emberek pofájába. És nem, ez nem bosszú. Nem szeretném, hogy bárkit is meglincseljenek, akár fizikai, akár lelki értelemben. Én azt szeretném, hogy nézzünk végre szembe őszintén azzal, hogy mit tettek itt velünk – és akik ezért felelősek, azok se sunnyoghassák el a szembenézést. Mert ha és amíg ezzel nem számolnak el a nyilvánosság előtt, ha nem kell ezért felelősséget vállalniuk, arccal és névvel, akkor itt nem lesz megtisztulás és nem lesz társadalmi megbékélés. Csak cipeljük tovább a kollektív traumákat, feldolgozatlanul, mint annyiszor megtörtént ez már a történelmünkben. A bántalmazás által sújtott családok történeteiből egy dolgot nagyon megtanulhattunk: a hamis megbékélés, az álságos nyugalom ezerszer ártalmasabb, mint a kényelmetlen szembenézés. ‍♂️