Széljegyzetek – 2026-04-22
Kedd reggel a Hajnali Hasadás című műsorunkban a Tilos Rádión Földes Petra pedagógussal, mentálhigiénés szakemberrel beszélgettünk az oktatás megújításáról (belinkelem a hozzászólásba). Petrával a Mentés másként pedagógia kolozsvári konferenciáján ismerkedtem meg, ahol részt vettem egy workshopján, ami a resztoratív konfliktuskezelésről szólt.
A resztoratív konfliktuskezelés (helyreállító szemlélet) az iskolákban arra épít, hogy egy konfliktus vagy szabálysértés után nem a büntetés áll a középpontban, hanem a kapcsolatok helyreállítása és a kár jóvátétele. A résztvevők (pl. diák, sértett, tanár) közösen beszélik meg, mi történt, kit hogyan érintett, és hogyan lehet helyrehozni a helyzetet – gyakran facilitált beszélgetések vagy körök formájában.
Képzeld el, hogy két diák összeverekedik az udvaron.
Hagyományos (büntető) megközelítés:
A tanár vagy igazgató megállapítja, ki kezdte, majd büntetést szab ki (pl. intő, eltiltás, felfüggesztés). A fókusz azon van, hogy megszegték a szabályt, és ezért következmény jár.
Resztoratív megközelítés:
A két diákot (és szükség esetén más érintetteket) leültetik egy facilitált beszélgetésre. Megbeszélik, mi történt, ki hogyan élte meg a helyzetet, milyen kárt okoztak egymásnak és a közösségnek. Ezután közösen megállapodnak abban, hogyan tudják jóvátenni (pl. bocsánatkérés, konkrét jóvátételi lépések), és hogyan kerülhetik el a hasonló konfliktusokat a jövőben.
A workshop után Petra megkérdezte, mit gondolunk. Én feltettem a kezem és azt kérdeztem, hogy vajon ha tudjuk, hogy ezek a módszerek léteznek és jobban működnek, akkor vajon még mindig a hagyományos, rossz hatékonyságú módszereket alkalmazzuk? Költői kérdés persze. Hasonló kérdéseket teszek fel a drogprevencióval, vagy akár a drogpolitika egészével kapcsolatban hosszú évek óta.
Nekem meggyőződésem, hogy az oktatásban jóval többre van szükség, mint egyszerűen az agyonközpontosítás leállítására vagy az egyházi túlsúly, illetve a szegregáció visszaszorítására. Radikális paradigmaváltás kellene. De arról is beszégettünk Petrával, hogy miért veszélyes, ha az ilyen radikális reformokat előkészítetlenül, a megfelelő támogatás, képzések, mentorálások nélkül, túl gyorsan akarják átnyomni.

Kedd reggel a Hajnali Hasadás című műsorunkban a Tilos Rádión Földes Petra pedagógussal, mentálhigiénés szakemberrel beszélgettünk az oktatás megújításáról (belinkelem a hozzászólásba). Petrával a Mentés másként pedagógia kolozsvári konferenciáján ismerkedtem meg, ahol részt vettem egy workshopján, ami a resztoratív konfliktuskezelésről szólt.
A resztoratív konfliktuskezelés (helyreállító szemlélet) az iskolákban arra épít, hogy egy konfliktus vagy szabálysértés után nem a büntetés áll a középpontban, hanem a kapcsolatok helyreállítása és a kár jóvátétele. A résztvevők (pl. diák, sértett, tanár) közösen beszélik meg, mi történt, kit hogyan érintett, és hogyan lehet helyrehozni a helyzetet – gyakran facilitált beszélgetések vagy körök formájában.
Képzeld el, hogy két diák összeverekedik az udvaron.
Hagyományos (büntető) megközelítés:
A tanár vagy igazgató megállapítja, ki kezdte, majd büntetést szab ki (pl. intő, eltiltás, felfüggesztés). A fókusz azon van, hogy megszegték a szabályt, és ezért következmény jár.
Resztoratív megközelítés:
A két diákot (és szükség esetén más érintetteket) leültetik egy facilitált beszélgetésre. Megbeszélik, mi történt, ki hogyan élte meg a helyzetet, milyen kárt okoztak egymásnak és a közösségnek. Ezután közösen megállapodnak abban, hogyan tudják jóvátenni (pl. bocsánatkérés, konkrét jóvátételi lépések), és hogyan kerülhetik el a hasonló konfliktusokat a jövőben.
A workshop után Petra megkérdezte, mit gondolunk. Én feltettem a kezem és azt kérdeztem, hogy vajon ha tudjuk, hogy ezek a módszerek léteznek és jobban működnek, akkor vajon még mindig a hagyományos, rossz hatékonyságú módszereket alkalmazzuk? Költői kérdés persze. Hasonló kérdéseket teszek fel a drogprevencióval, vagy akár a drogpolitika egészével kapcsolatban hosszú évek óta.
Nekem meggyőződésem, hogy az oktatásban jóval többre van szükség, mint egyszerűen az agyonközpontosítás leállítására vagy az egyházi túlsúly, illetve a szegregáció visszaszorítására. Radikális paradigmaváltás kellene. De arról is beszégettünk Petrával, hogy miért veszélyes, ha az ilyen radikális reformokat előkészítetlenül, a megfelelő támogatás, képzések, mentorálások nélkül, túl gyorsan akarják átnyomni.








