Széljegyzetek – 2026-04-25
Tegnap két, a drogterület szempontjából is fontos minisztert jelentettek be. Érdekes volt figyelni a reakciókat a szakemberek körében, szakmai csoportokban.
Lannert Judit személyét a szakemberek túlnyomó többsége éppen olyan lelkesen fogadta, mint amilyen savanyúan a NER-propaganda maradékai. Szakpolitikai kompetenciájához kétség sem fér: mindazokban a kérdésekben, amelyekben Rubovszky Rita nézetei kétségeket ébresztettek (pl. iskolai integráció, egyház és állam szétválasztása), Lannert nézetei viszont megfelelnek annak, amit egy a magyar oktatást a 21. századba átvivő minisztertől elvárhatunk.
Ráadásul a drogtéma sem ismeretlen számára: a Drogriporteren is beszámoltam róla, hogy a Magyar Addiktológiai Kongresszus tavalyi ülésén személyesen is előadta azt a kutatást, amit kollégáival végeztek hátrányos helyzetű tanulók dizájner drog használatával kapcsolatában.
Ugyanezt a lelkesedést sokkal kevésbé tapasztaltam a szociális miniszter személyével kapcsolatban. Kátai-Németh Vilmos neve gyakorlatilag ismeretlen a szociális szakmában – én nem találtam semmi arra utaló jelet, hogy bármit letett volna korábban az asztalra. Ügyvéd és aikido mester.
Személye mellett a leggyakrabban felhozott érv, hogy mint látássérült ember új érzékenységet hozhat a politikába – valid. Tök jó. De kérdés, hogy ez vajon elegendő lesz-e egy olyan terület megreformálásához, ami az elmúlt 16 évben a NER egyik legelhanyagoltabb mostoha-területe volt. Ide tartozik többek között a gyermekvédelem, aminek a válsága gyakorlatilag Magyar Péter felemelkedését hozta magával és megreformálása a Tisza egyik legemblematikusabb ígérete volt.
Mielőtt valaki még megvádolna, hogy túl hamar ítélkezem, vagy hogy nem adok bizalmat: egyáltalán nem erről van szó! Drukkolok, hogy sikeres miniszter legyen. Egyszerűen csak őszintén beszámolok arról, hogy a szakmában más volt a reakció, mint az oktatásügyi miniszteré.
A szakemberek részéről ez a szkepszis érthető: nagyon sok időt és energiát felemészt az, amíg egy kívülről kinevezett politikus egyáltalán képbe kerül egy adott szakterület kínzó rendszerszintű problémáival.
Lehet valaki megfelelő szakpolitikai kompetencia nélkül jó minisztere a szakterületének? Lehet. De nehezebb dolga van.
Óriási előny az, hogy például Lannert miniszternek nem kell majd magyarázni, ő félszavakból is megérti a szakembereket. Ugyanez Kátairól nem mondható el: nála nagyon fontos lesz az, hogy milyen csapatot gyűjt maga köré. Ehhez sok sikert és nyitottságot kívánok!
Mivel sokan kérdeznek erről, ezért ide is leírom: sajnos ezidáig nekem nincs tudomásom arról, hogy a drogterületen az addiktológiai szakmával történtek volna a választás óta egyeztetések. Sem velem, sem más szakemberekkel, akikkel beszéltem. Nem rajtunk múlik. Remélem, hogy hamarosan ez a terület is sorra kerül. 16 év mellőzöttség és leépítés után ugyanis nagyon nagy szükség lenne arra, hogy méltó támogatásban részesüljön.

Tegnap két, a drogterület szempontjából is fontos minisztert jelentettek be. Érdekes volt figyelni a reakciókat a szakemberek körében, szakmai csoportokban.
Lannert Judit személyét a szakemberek túlnyomó többsége éppen olyan lelkesen fogadta, mint amilyen savanyúan a NER-propaganda maradékai. Szakpolitikai kompetenciájához kétség sem fér: mindazokban a kérdésekben, amelyekben Rubovszky Rita nézetei kétségeket ébresztettek (pl. iskolai integráció, egyház és állam szétválasztása), Lannert nézetei viszont megfelelnek annak, amit egy a magyar oktatást a 21. századba átvivő minisztertől elvárhatunk.
Ráadásul a drogtéma sem ismeretlen számára: a Drogriporteren is beszámoltam róla, hogy a Magyar Addiktológiai Kongresszus tavalyi ülésén személyesen is előadta azt a kutatást, amit kollégáival végeztek hátrányos helyzetű tanulók dizájner drog használatával kapcsolatában.
Ugyanezt a lelkesedést sokkal kevésbé tapasztaltam a szociális miniszter személyével kapcsolatban. Kátai-Németh Vilmos neve gyakorlatilag ismeretlen a szociális szakmában – én nem találtam semmi arra utaló jelet, hogy bármit letett volna korábban az asztalra. Ügyvéd és aikido mester.
Személye mellett a leggyakrabban felhozott érv, hogy mint látássérült ember új érzékenységet hozhat a politikába – valid. Tök jó. De kérdés, hogy ez vajon elegendő lesz-e egy olyan terület megreformálásához, ami az elmúlt 16 évben a NER egyik legelhanyagoltabb mostoha-területe volt. Ide tartozik többek között a gyermekvédelem, aminek a válsága gyakorlatilag Magyar Péter felemelkedését hozta magával és megreformálása a Tisza egyik legemblematikusabb ígérete volt.
Mielőtt valaki még megvádolna, hogy túl hamar ítélkezem, vagy hogy nem adok bizalmat: egyáltalán nem erről van szó! Drukkolok, hogy sikeres miniszter legyen. Egyszerűen csak őszintén beszámolok arról, hogy a szakmában más volt a reakció, mint az oktatásügyi miniszteré.
A szakemberek részéről ez a szkepszis érthető: nagyon sok időt és energiát felemészt az, amíg egy kívülről kinevezett politikus egyáltalán képbe kerül egy adott szakterület kínzó rendszerszintű problémáival.
Lehet valaki megfelelő szakpolitikai kompetencia nélkül jó minisztere a szakterületének? Lehet. De nehezebb dolga van.
Óriási előny az, hogy például Lannert miniszternek nem kell majd magyarázni, ő félszavakból is megérti a szakembereket. Ugyanez Kátairól nem mondható el: nála nagyon fontos lesz az, hogy milyen csapatot gyűjt maga köré. Ehhez sok sikert és nyitottságot kívánok!
Mivel sokan kérdeznek erről, ezért ide is leírom: sajnos ezidáig nekem nincs tudomásom arról, hogy a drogterületen az addiktológiai szakmával történtek volna a választás óta egyeztetések. Sem velem, sem más szakemberekkel, akikkel beszéltem. Nem rajtunk múlik. Remélem, hogy hamarosan ez a terület is sorra kerül. 16 év mellőzöttség és leépítés után ugyanis nagyon nagy szükség lenne arra, hogy méltó támogatásban részesüljön.








