2026 áprilisában az Egyesült Királyság parlamentje elfogadta a Tobacco and Vapes Bill nevű törvényt, amely egy úgynevezett „füstmentes generáció” létrehozását célozza: ennek értelmében mindenki, aki 2009. január 1. után született, élete során soha nem vásárolhat majd legálisan dohányterméket. Őszintén szólva vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Én magam a dohányzást az egyik legvisszataszítóbb droghasználati formának tartom: ki nem állhatom a cigarettafüstöt, és számos rokonomat láttam lassú és fájdalmas halált halni a dohányzás miatt. Szóval megmondom nektek őszintén, egy picit sem szomorkodnék, ha a dohányzás, mint olyan, megszűnne. De nem az én személyes érzésem a lényeg: én határozottan úgy vélem, hogy minden embernek joga van bármilyen szert használni egészen addig, amíg ezzel mások jogait nem sérti. Ráadásul mint drogpolitikai téren tájékozott ember tudom azt is, hogy a drogtilalmak viszonylag ritkán szoktak hatékonyak lenni. Viszonylag gyorsan kiépül az illegális piac, ami végül jóval ártékonyabbnak bizonyul, mint a legális piac. Vajon akkor nem ugyanazt a hibát követik most el a dohányzással, mint amit a fűvel és más drogokkal már évtizedek óta elkövetnek: büntetnek és tiltanak valamit, amit úgy sem lehet büntetéssel és tiltással megszüntetni? Nos, a kábítószer-tilalmi törvények analógiája nem teljesen áll meg. Előszőr is, a drogtörvények magát a fogyasztást is tiltják, de ez az új dohányzás-ellenes törvény nem kriminalizálja magát a dohányzást. Hanem az értékesítést korlátozza úgy, hogy a legális vásárlási korhatár évről évre emelkedik. Másodszor, ez nem vonatkozik a füstmentes (vape, snüssz stb.) nikotin termékekre, csupán a füstölésre – ami a legártalmasabb formája a dohány fogyasztásának. Szóval ez a szabályozás jóval szofisztikáltabb, mint az egybites drogtörvények. Lehet róla értelmes vitát folytatni. Elvileg nem vezethet tömeges kriminalizációhoz és bebörtönzésekhez, vagy megbélyegzéshez, ami miatt a drogellenes háborút joggal kritizálják. A valódi kérdés szerintem az, hogy vajon működni fog-e ez a szabályozás a gyakorlatban hosszú távon – illetve lesznek-e nem kívánt mellékhatásai. Mivel ez egy ennyire új típusú szabályozás, erre még senki sem tud válaszolni. Én, bár nyitott vagyok az ellenérvekre, őszintén szólva szkeptikus maradtam: a történelmi tapasztalat az, hogy amennyiben van kereslet egy bizonyos tiltott termékre, az megtalálja magának a kínálatot. Még ha az illegális is. Ráadásul van egy olyan aggodalmam, hogy a tilalom idővel eszkalálódni fog, akárcsak az illegális drogok esetében, és további szigorítások történnek. A dohánypolitika fordulata a 21. században a szigorúbb szabályozás felé egyértelműen üdvözlendő volt: a dohányzás tereinek, árusításának korlátozása, a marketing beszűkítése, a füstmentes termékek előtérbe kerülése már most kézzel fogható közegészségügyi nyereséget jelent. A dohányzást az elmúlt évtizedekben a fejlett világban úgy sikerült visszaszorítani, hogy nem zártak tömegeket börtönbe. Nem tilalommal, hanem okos szabályozással. Ártalomcsökkentéssel. Szerintem ez egy jó irány. Én inkább maradnék ezen az úton a jövőben is. Még akkor is, ha ki nem állhatom a cigarettafüstöt, és legszívesebben rákiabálnék arra, aki kéretlenül rám, vagy a gyerekemre fújja az utcán. ‍♂️