Rendkívül tartalmas két nap áll mögöttünk: Oslóban egy norvég szervezet meghívására részt vettünk és filmeztünk egy emberi jogokról és drogpolitikáról szóló konferencián kollégámmal, Takács István Gáborral. Számomra különösen kellemes volt, hogy végre nem kaptunk lesajnáló tekinteteket, ha elmondtuk, honnan jöttünk: az emberek szemében elismerés és kíváncsiság csillant. És az pedig kimondottan felszabadító élmény volt, hogy előadhattam a magyar civil társadalom küzdelmeiről a NER-el szemben (bal közép kép) – végre múlt időben. A közönség különösen élénken fogadta, amikor a Tánc a Szabadságért táncos tüntetésről beszéltem nekik (jobb alsó kép) – imádták. ❤ A konferencián létrejött a skandináv országok aktivistáit és szakembereit tömörítő Északi Drogpolitikai Hálózat (jobb középső kép), ami próbála összehangolni a résztvevő országok nemzeti drogpolitikáit. A helyzet egyáltalán nem egységes: míg Svédország például még mindig Európa egyik legszigorúbb drogpolitikáját folytatja, addig Dániában hagyományosan nyitottabb, ártalomcsökkentő megközelítés érvényesült. Norvégia pedig az elmúlt évtizedben nagyon sokat haladt a svéd modell felől a dán felé. Sőt, sok szempontból élre tört és jelenleg a legprogresszívabb az egész térségben. Oslo konzervatív polgármesterével is interjút készítettünk (alul középen). Ez nem kis részben köszönhető barátaink és szövetségeseink, a konferenciát szervező Foreningen for human ruspolitikk elkötelezett aktivizmusának (vezetőik, Arild Knutsen és John Melhus a bal felső képen). Elivittek bennünket az Oslo Huset nevű házba, ahol a szerhasználóknak szóló nappali ellátást nyújtanak (jobb felső kép). Ez egy hihetetlenül szép, szinte már kastélyszerű ingatlan, ahol a szerhasználó emberek megpihenhetnek, kimoshatják a ruháikat, önsegítő csoportok ülésein vehetnek részt, konzultálhatnak pszichológussal, szociális munkással, kaphatnak ételt stb. Közben Finnországban a helyzet stagnál: sikertelen maradt a civil kezdeményezés a felügyelt szerhasználói szoba létrehozására és a kannabisz gyógyászati használatának legális szabályozására. Izlandot gyakran egyfajta mintaországként emlegetik az ún. izlandi drogprevenció modell kapcsán. De a valóságban ez a modell ott sem volt képes eltüntetni a droghasználatot és az azzal együtt járó problémákat. Izlandi ártalomcsökkentőkkel (bal alsó kép) is interjút készítettünk: a kis északi szigetországban az elmúlt években több úttörő ártalomcsökkentő program indult, és megnyílt az első felügyelt droghasználói szoba is. Azt gondolom, hogy méltán büszkék lehetünk rá, hogy egy nemzetközileg is elismert szervezetnek dolgozhatunk, aminek a munkáját még Norvégiában is elismerik és megbecsülik. ❤