Volt olyan érzésetek, hogy egyszerűen testi szinten rosszul lesztek egy ember jelenlétében? Vagy esetleg egy történettől, amit arról mesélnek, hogy mi esett meg egy másik emberrel? Éreztétek már azt, hogy összerándul a testetek egy teljesen ártatlannak szánt gesztustól, érintéstől, viccelődő szótól? Mintha gyomrost kaptatok volna? Vagy éppen ellenkezőleg: hogy hirtelen valami megmagyarázhatatlan sóvárgás, rokonszenv és vágy kel fel bennetek valaki vagy valami iránt, akiről igazából nem is tudjátok, kicsoda, micsoda? A helyzet az, hogy az ember nem csak az elméjével emlékezik – hanem az egész testével. Lehet, hogy az „agyaddal” már nem is emlékszel rá, hogy miért, de a testedbe írott, szavakkal kifejezhetetlen emlék ott lappang, várva, hogy valamilyen inger előhozza. Két hibát követhetünk el ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy teljesen átengedjük magunkat a zsigeri intuícióinknak, a test ösztönös reakcióinak, és megfellebbezhetetlen tekintélyként alávetjük magunkat neki. A másik, hogy próbálunk nem venni róla tudomást, a szőnyeg alá söpörjük, rögtön kimagyarázzuk és racionalizáljuk. A testnek megvan a maga bölcsessége – de reakciói nem megfellebbezhetetlen igazságok. Van, amikor a test a múltra reagál, a múlt börtönébe ragadva. Megtanulta, hogy egy hasonló inger a múltban valami nagyon kellemetlen vagy kellemes élményhez kötődött. És ez a jelenben téves reakciót eredményezhet. Mégis, ha elhessegetjük, ha elfojtjuk anélkül, hogy megélnénk és jelen lennénk benne, akkor megbosszulja magát. Néha a testnek nem arra van szüksége, hogy rögtön megmagyarázd és megold, amiben van. Hanem egyszerűen arra, hogy meghallgasd, hogy odafigyelj a jeleire, hogy érezd, amit érezned kell. Tudatos jelenléttel. A tested beszél hozzád – és ebben a mi digitális ingerekkel agyonbombázott világunk zajában nehéz meghallani, mit akar mondani. Ezért aztán gyakran önpusztító szenvedélyekkel próbálja felhívni magára a figyelmet. Ne sajnáld az időt, hogy néha egyedül maradj vele: csendesedj el, figyelj befelé. Nyugtasd meg. Öleld át. Folytass párbeszédet vele. (note to myself)