Az elmúlt 16 év (még leírni is tereh!) egyik legnyomasztóbb jelensége az volt sokunk számára, hogy egy csomó olyan kifejezés vált szitokszóvá, amelyek Európa boldogabbik felében, a közbeszéd mainstream részében értékesnek számítanak. Jogállam. Emberi jogok. Ártalomcsökkentés. Feminizmus. És még sorolhatnám. És persze semmi sem volt pejoratívabb, mint ha valakire rásütötték, lesajnáló tekintettel és mutogatva, hogy liberális. Az egyik leggyakoribb ideológiai bunkóvá vált, amivel valakit le lehet sújtani – s aztán bújhatott és rághatta szégyenében ökleit. Most, hogy a Tisza győzött, még az új kormánypártot támogatók körében is felerősödtek olyan hangok, amik szerint a „libsik” csak fogják be a pofájukat, hiszen ők még csak pártot se juttattak be a parlamentbe. A tény, hogy egyetlen baloldali vagy liberális pártnak sem sikerült rendszerváltó ellenzéki mozgalommá szerveződnie, sokak számára önmagában is egyfajta bizonyítékot jelent arra, hogy akkor Magyarországon nincs is helye ilyen nézeteknek. Hogy minden, amit liberális ellenzékiek, politikusok, véleményformálók az elmúlt 16 évben tettek, tévút volt, mielőtt Magyar Péter mint messiás megváltotta volna a népet. Nos, szeretném felhívni ezeknek az embereknek a figyelmét, hogy tévedésben leledzenek! Először is, fontos leszögezni, hogy a NER koporsójában az utolsó szöget lehet, hogy MP verte be, de ettől még rengeteg ember, szervezet, közösség, szakember vett részt a rendszerváltásban. Nagyon sok ember hosszú-hosszú éves munkája van benne. Oknyomozó újságírók. Jogvédők. Ellenzéki politikusok. Alulról jövő mozgalmak. Kritikus szakemberek. Akik már akkor is a rendszerváltáson dolgoztak, amikor Magyar Péter – akinek az erényeit nem akarom tagadni – még a NER szekerét tolta. És igen, a politikai momentum 2026-ban jött el, és egy olyan katalizátor kellett hozzá, mint a Tisza (mert nem tagadom, hogy kellett) – de ez nem jelenti azt, hogy akkor minden más értelmetlen volt. Aki növényt metszi, megkapálja, permetezi, az is fontos szerepet játszik – nem csak az, aki learatja a termést. Ott van a Pride: sokan mondják, hogy az emberek jelentős része, aki kivonult, nem az LMBTQ jogokat támogatta, csupán a NER iránti megvetését akarta kifejezni. Lehet, hogy így van. Mégis, az szerintem kétségtelen, hogy a Budapest Pride aktivistáinak elkötelezett munkája nélkül nem is lett volna egy ilyen meghatározó és demonstratív tüntetés. Ráadásul akkor vajon nem mondhatjuk-e el ugyanezt a Tisza szavazóinak jelentős részéről is: hogy nem azért szavazott a Tiszára, mert egy jobbközép pártot támogatott volna egy normális demokráciában – hanem azért, mert ezt látta az egyetlen útnak a NER leváltására? Én eddig egyetlen független közvéleménykutató cég adatait láttam a Tisza szavazók világnézeti preferenciáiról: a Republikonét. Aszerint a Tisza szavazóinak többsége vagy liberálisnak, vagy baloldalinak tartja magát. De még ha ezt az eredményt valami miatt meg is kérdőjelezzük, akkor sem lehet kétséges, hogy a Tiszára szavazók egy igen jelentős része baloldali és liberális értékeket fontosnak tart. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni! Azt mondom, hogy jó lenne, ha a NER-el együtt szállna sírba a belvárosi libsizés is. És persze fordítva is: nem kell rögtön lenácizni, aki konzervatív. Ha tényleg valódi rendszerváltást akarunk, akkor a különbségeink elismerése és elfogadása mellett is fontos párbeszédet folytatnunk, ami a kölcsönös tiszteleten alapul. És itt most nem a magukat „nemzeti oldalnak” hallucináló NERencekről beszélek: ők bűnözők, akiknek a börtönben a helye. De vagyunk elegen a NER-en kívül, azzal szemben, akiknek ki kell találnunk az új Magyarországot. A konfliktusok, nézeteltérések borítékolhatók, de nem mindegy, hogyan intézzük őket.