A szembenézések és bocsánatkérések korát éljük. Bár azoknak, akiknek szembe kéne nézni és bocsánatot kellene kérni az elmúlt 16 évért, nem állnak elő tömegesen. Ritka kivételt képeznek az egykori Heti Válasz, jelenleg a Válasz Online újságírói, akik most bocsánatot kértek – tőlünk, civilektől. Akik ellen 2013-ban berobbantották a sorosozós kormányzati kampányt egy listázós, Soros-összeesküvést vizionáló cikkükkel. Én személy szerint, mint egy olyan jogvédő aki akkoriban is listázott szervezetnél dolgoztam, elfogadom a bocsánatkérésüket. Ebben valószínűleg vajszívűbb vagyok, mint sok más egykori kollégám. Akik a szemére vetik az egykor sorosozóknak/norvégozóknak, hogy miért csak most, és miért csak azután jöttek elő ezzel a bocsánatkéréssel, miután Fábián Tamás (Telex) számon kérte rajtuk. Van, aki nem érzi elég őszintének a bocsánatkérésüket: hiányolja, hogy miért nem tárják fel az akkori lejárató cikk keletkezésének a körülményeit. Tény, hogy a civilek elleni bűnbakképzés mérhetetlen kárt okozott. Hogy a mi életünket teljesen megkeserítette hosszú évekig, hogy valóságos páriaként, közellenségként kezeltek minket a saját hazánkban csak azért, mert a múltban szabályos pályázati forrásokat elnyertünk teljesen legitim alapítványoktól, az egy dolog. De az egész közéletet megmérgezte egy paranoid konteóval. Ami miatt én mégis elfogadom a bocsánatkérésüket, az, hogy ezek az újságírók számomra az elmúlt években – a Válasz Online munkatársaiként – bizonyították, hogy elvégezték a szembenézési munkát és fontos szerepet vállaltak a NER lebontásában. Vannak történelmi példák arra, amikor valaki kezdeti tévelygés után a megfelelő pillanatban szembefordult egy embernyomorító rezsimmel: ilyen volt Bajcsy-Zsilinszky Endre vagy Nagy Imre is. Ez a történet itt még valószínűleg nem ér véget. Van még mit kibeszélni róla. Ezeket a köröket, bármennyire kényelmetlen és fájdalmas lehet, bizony le kell futni. ‍♂️