Sokan abban reménykedtek, hogy majd kiderül valami bizonyíték, ami azt mutatja, hogy Orbán Viktor személyesen járta ki a gyermekabúzus falazásában részt vevő Kónya Endre amnesztiáját. Úgy tűnik, csalódniuk kell: ilyen bizonyíték eddig nem került elő. Számomra egyébként nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy kiderült: Novák Katalin hazudott. Hiszen nagyon is tisztában volt azzal, részletesen, hogy mit követett el Kónya. Ott volt a jelentés az asztalán, ami arról szólt, milyen életre szóló károkat okozott fiatal emberekben. De ő Balog miniszter nyomására mégis megkegyelmezett neki. Amit ez elmond nekünk, az jóval több, mint Orbán személyes érintettsége az ügyben. Ez az általa létrehozott és összetartott rendszer természetéről mond el valami fontosat. Arról, ami az elit tagjainak a leginkáb fontos volt: az összezárás. Ez magyarázza azt, hogy olyan emberek, akikről tudni lehetett, hogy gyermekeket abuzáltak, még hosszú-hosszú évekig az állam védelme alatt tevékenykedhettek. Ha egyszer bekerültél egy bizonyos körbe, ha bekerültél a kéz-kezet-most urambátyám elitbe, akkor feltétlen lojalitást vártak el tőled – cserébe pedig elnézték a bűneidet. Ha már védhetetlenné váltál, ha már kipattant a botrány, még akkor is próbálták enyhíteni a következményeket: ezt láttuk ismétlődni újra és újra, Kaletától Juhász Péter Pálon át Kónya Endréig. És az is tanulság, hogy mennyire kevés részvétre, együttérzésre számíthattak a hatalmasok részéről azok, akik ezeknek a ragadozóknak az áldozatává váltak. Mint Szabi, aki 2016-ban konkrétan öngyilkos lett, mert nem bírta már elviselni, hogy az igazgató mindent megúszik – miközben őt magára hagyták a fájdalmával. Szomorú história – és ami különösen gyomorforgatóvá, émelyítővé teszi, az, hogy az egész le volt öntve ezzel az ájtatoskodó cukormázzal. Biztos vagyok benne, hogy Balog püspök és plátói szerelme, Novák ex-elnök még mindig meg van róla győződve, hogy ők a „keresztyén lelkiismeretnek” és megbocsájtásnak megfelelően cselekedtek. Hogy őket igaztalanul hurcolták meg. Még mindig nem értik, nem érzik a súlyát annak, amit tettek – mert ahhoz bele kellene nézni az áldozatok szemébe.