Képzeljük el, hogy olyan fájdalom kínoz bennünket, amelyet sok orvos a világ legelviselhetetlenebb fájdalmai között tart számon. A cluster fejfájás rohamai naponta többször is jelentkezhetnek, hetekig vagy hónapokig tartó időszakokon keresztül. A fájdalom olyan intenzív lehet, hogy a beteg nem tud ülni vagy feküdni, hanem kétségbeesetten járkál fel-alá. Mégis, a kutatás és a gyógyszerfejlesztés sokáig viszonylag kevés figyelmet szentelt ennek az állapotnak – és a hagyományos gyógymódok ritkán működnek és sok mellékhatással járnak. Az Interdisciplinary Conference on Psychedelic Research 2026 konferencián interjút készítettünk Joanna Kempner szociológussal, a Psychedelic Outlaws című könyv szerzőjével. Könyve a Clusterbusters nevű betegközösség történetét mutatja be: olyan emberekét, akik saját szenvedésük enyhítésére kerestek megoldást, és akik azt tapasztalták, hogy a pszilocibin és más pszichedelikus szerek megszakíthatják vagy megelőzhetik a cluster fejfájás ciklusait. A történet különösen érdekes azért, mert itt a feltételezett terápiás hatás nem elsősorban a mély pszichedelikus élményből vagy annak pszichológiai jelentéséből fakad, hanem valószínűleg azokból a neurobiológiai folyamatokból, amelyeket ezek az anyagok az agyban kiváltanak. Kempner könyve egy kevésbé ismert, de rendkívül fontos kérdésre is ráirányítja a figyelmet: milyen szerepet játszanak maguk a betegek a tudományos felfedezésekben? A pszichedelikus reneszánsz történetét gyakran kutatók, klinikák és egyetemek történeteként meséljük el. A Clusterbusters példája azonban azt mutatja, hogy a betegek nem csupán a kutatás alanyai lehetnek, hanem a tudás létrehozói is. Saját tapasztalataik megosztásával, információk gyűjtésével és közösségek szervezésével olyan felismerésekhez juthatnak, amelyekre a tudomány csak évekkel később figyel fel. Az interjú hamarosan a Drugreporteren.