Daan Keiman, a holland OPEN Foundation oktatási vezetője megfogalmazott egy fontos gondolatot a pszichedelikus konferencián: egyre több ember érzi magát elakadva, elszakadva emberektől, természettől, jelentéstől. Óriási spirituális éhség mutatkozik meg az emberekben – és mégis, a történelmi egyházak ezt az éhséget nem képesek kielégíteni. Templomok konganak üresen vagy zárnak be. Egyre több ember keresi a spirituális éhség kielégítését – a válaszokat az élet nagy kérdéseire – a templomokon kívül. Új spirituális módszerek és közösségek indultak virágzásnak, amit sokan a „new age” kategóriába sorolnak. Ezek közé tartoznak a pszichedelikumok – avagy más néven az enteogének – köré épülő közösségek. Amik gombamódra szaporodnak Nyugaton, ahol komoly gyökereik nincsenek. Ayahuasca, iboga, San Pedro, varázsgomba. Ezek a szerek, megfelelő körülmények és előkészülés esetén, olyan misztikus élményeket nyújtanak, amelyek gyakran egyéniek – de nem ritkán közösségiek is. Az egység, a transzcendencia, a mély kapcsolódás, a kimondhatatlan szentség és jelentés élményét. Olyan tapasztalatokat, amelyekre sokan egész életükben vágynak, és amelyeket nem találnak meg az intézményes vallások keretei között. Hozzáteszem: a modern tudomány által meghatározott intézmények falai között sem (a tudomány hasznos, de nem is feladata megválaszolni bizonyos végső kérdéseket). A konzervatív hagyományok őrizői ezt a jelenséget gyakran gyanakvással vagy ellenségesen fogadják (akárcsak sokan a tudomány képviselői közül egyébként). És a kritikáknak van némi alapja. A spiritualitásnak például valóban többről kell szólnia, mint rendkívüli élmények hajszolásáról. Egy misztikus tapasztalat önmagában még nem tesz bölccsé, együttérzővé vagy erkölcsösebbé senkit. Ráadásul a karizmatikus vezetők által irányított új közösségekben gyakori a lehúzás és az áltudományos sarlatánság is (na nem mintha a történelmi egyházakban ne lenne ilyen, sőt). De talán a kérdést nem úgy kellene feltennünk, hogy a pszichedelikus spiritualitás helyettesítheti-e a hagyományos vallásokat – vagy akár a tudományt. Hanem úgy, hogy mit árul el a mai társadalomról az a tény, hogy emberek milliói érzik magukat spirituálisan éhezőnek. Miért van az, hogy egyre többen keresik a kapcsolódás, a közösség, a transzcendencia és a jelentés élményét máshol? Mit veszítettünk el a modern világban, amit ilyen sokan próbálnak újra megtalálni? Lehet, hogy a pszichedelikumok – önmagukban – nem a válaszok (bár eszközök, bölcsen használva, lehetnek). A lényeg, hogy a kérdés, amelyre az emberek segítségükkel választ keresnek, nagyon is valós.