Megnéztem az HBO Z generációt bemutató epikus sorozatának, az Euphoriának az utolsó évadát. A finálé nekem csalódás volt (spoiler alert). Sokan a sokkolóan obszcén tartalmak miatt kritizálták a sorozatot. Azért, mert túl sokat mutat szexualitásból, drogokból. Vagy mert túlságosan realistán, túl sötéten ábrázol dolgokat. Nekem ezzel önmagában nem lenne problémám. Szerintem a záró évad ígéretesen indult. Bár egy kicsit sztereotípiák mentén, de olyan témákat akart ábrázolni, amik valósak: tradwife álmok, sugar babyk, OnlyFan karrierek, szexmunka, drogfutárok és függőségek a fentanil-válság árnyékában. Nem értek egyet az ezzel kapcsolatos prűd (vagy álprűd) kritikákkal. Azzal sem lenne problémám, hogy végül a szereplők szinte mind kétségbeejtő helyzetbe kerülnek. Vagy hogy a főhős, Rue végül fentanil-túladagolásban hal meg. De az a végtelenül leegyszerűsített morális tanmese, amiben végül az egész kulminálódik: az nagy csalódás volt. Lehetett volna esetleg mondani valamit arról, hogy miért is vált ilyen halálossá az illegális drogpiac Amerikában. Hiszen a fentanil a drogellenes háború, a drogtilalom szuperproduktuma, egyfajta torz válasz az amerikai egészségügyi rendszer csődjére. Ami képtelen arra, hogy holisztikus és adekvát válaszokat adjon arra a rengeteg szenvedésre, amit a társadalmi egyenlőtlenségek generálnak. Ehelyett miben találja meg a rendező a megoldást? Abban, hogy „túl sok” az empátia. Pff. Ehelyett inkább erőszakkal kellene megoldani a drogellenes háborút. Pff. Mintha nem pont ez vezetett volna már eleve a fentanilhoz és a túladagolási járványhoz! Mintha arról lenne szó, hogy a függőségből való felépülést támogatása lett volna az, ami csődöt mondott – és nem a drogellenes háború logikája. Az AA-ból kiábrándult Ali, mint valami régivágású akcióhős, fegyverrel „tesz rendet”, kinyírja a drogárus gengsztert (akinek nyilván más áll a helyébe: hű micsoda megoldás!). Micsoda innováció! Mintha valami zs-kategóriás 90-es évekbeli akciófilmet látnánk. És utána beveszi magát a Biblia Öv alá, ima, kereszt. Ennyi az üzenet? Nyírjuk ki a dílert aztán imádkozzuk ki magunkat a fentanil válságból? Térjünk vissza valami idealizált 50-es évekbeli rurális texasi életformához? Hát ez így gyenge. Egy elszalasztott lehetőség, hogy mondjunk valami fontosat valóban jelentős társadalmi problémákról.