Bob Thurman, a legendás buddhista tanító és tibetológus egyetemi professzor, a 60-as évek ellenkultúrájának egyik ikonikus figurája, a Dalai Láma személyes jó barátja, Uma Thurman színésznő apja két napja eltávozott ebből az életből. Fiatalkorában fényes karrier állt előtte: gazdag new york-i család sarjaként elitiskolákba járt, majd a Harvardon kötött ki, ahol ekkoriban, a 60-as évek elején, Timothy Leary és Richard Alpert (a későbbi Ram Dass) éppen híres kísérleteiket folytatták az LSD-vel és a varázsgombával. Thurman maga is tapasztalatokat szerzett a pszichedelikus szerekkel: mint sok más kortársának, ez volt az első olyan komoly tapasztalása, ami elindította a keleti spiritualizmus felfedezésének útján. De 1961-ben egy ennél még jelentősebb élmény érte: egy balul sikerült autószerelés közben elveszítette a fél szemét. A halandósággal, a múlandósággal való eme szembesülés után otthagyta a Harvardot és Indiába utazott, ahol emigráns tibeti lámákat kezdett angolra tanítani. Megismerkedett a fiatal Dalai Lámával, akivel barátok lettek. Hamarosan maga is a tibeti buddhizmus hatása alá került. Olyannyira, hogy ő lett az első Dalai Láma által felszentelt amerikai szerzetes. Hazatérve az USA-ba azonban gyorsan rájött, hogy ott a szerzetesi élet nem neki való. Ekkoriban csatlakozott Timothy Leary-hez és köréhez Millbrookban, a legendás birtokon, ahol a renitens harvardi professzorok szabadon folytathatták nem tudományos kísérleteiket a pszichedelikumokkal. Thurman szerint ezek a kísérletek megfeneklettek, hiszen a pszichedelikumok hasznosak ugyan, de csupán betekintést engednek egy másik valóságra – egy hegycsúcsra. De ennek a hegycsúcsnak a megmászását csak kitartó meditációval, megfelelő önismerettel és életvitellel lehet elérni – hirdette Thurman. Thurman sikertelenül próbálta rábeszélni Leary-t, hogy hagyjon fel a mértéktelen szerhasználattal – viszont Millbrookban megismerkedett Leary szintén kiábrándult, válófélben lévő feleségével, az arisztokrata származású német szupermodell Nena Schlebrüggével. Bár a barátaik arra számítottak, ez is egyike lesz a 60-as évek tiszavirágéletű hippi-házasságainak, valójában kapcsolatuk és szövetségük életre szólónak bizonyult. Thurman visszatért a Harvardra, ahol világszerte elismert buddhista kutató és tibetológus professzor lett, aki számos könyvben ismertette a nyugati közvéleménnyel a tibeti buddhizmust, annak is főleg a Gelug iskoláját, amihez a Dalai Láma is tartozik, és ami Nágárdzsuna, a középkori indiai buddhista filozófus eszméit fejlesztette tovább. Számos tibeti szöveget lefordított angolra, így a Mahájána-buddhizmus egyik fontos könyvét, a tibeti halottaskönyvet is újrafordította. Nem meglepő, hogy Thurman egyik legnagyobb hozzájárulása a súnjata (üresség) fogalmának megmagyarázása volt, amit Nyugaton gyakran félreértenek. Miközben sokan az ürességet a semmivel vagy a nihilizmussal azonosítják, Thurman újra és újra rámutatott arra, hogy a buddhista üresség valójában nem a dolgok nemlétezését jelenti, hanem azt, hogy semmi sem létezik önmagában, függetlenül minden mástól. Az üresség így nem a jelentés hiánya, hanem az egymásrautaltság felismerése. Thurman számára ez nem pusztán filozófiai belátás volt: azt tanította, hogy amikor megértjük, mennyire összekapcsolódik minden létező, természetes módon születik meg bennünk az együttérzés is. Ezzel hidat épített az ősi madhjamaka filozófia és a modern nyugati gondolkodás között, és emberek ezrei számára tette érthetővé, hogy az üresség nem hideg metafizika, hanem a szabadság és a szeretetteljes kapcsolódás lehetősége. Mivel semmi sem létezik önmagában, ezért semmi sem vész el nyomtalanul – hálával emlékezünk rád, Bob Thurman! ❤