Hallottam olyan esetekről, amikor valaki azért szeretett volna gyereket, hogy a gyengélkedő párkapcsolatát felélénkítse, a párját magához kösse. Nem hiszem, hogy ez valaha működött volna. Egy gyerek nem valami olaj, amitől a köhögő motor majd turbóra kapcsol. Éppen ellenkezőleg: mai fejjel már tökéletesen értem, hogy miért bomlik fel annyi házasság, párkapcsolat éppen a gyermek megérkezése utáni években. Akár még összeszokott, jól együttműködő párok esetében is.
Néha elnézem a különféle tévés sorozatokat, amelyekben a szereplőknek gyereke születik. Ezek a sorozatok többnyire teljesen irreális képet festenek a gyerekvállalásról: a szereplők gyakorlatilag élik tovább az eddigi életüket, mintha mi sem történt volna. A picik, ha megjelennek, mindig cukin elgügyögnek az anyjuk/apjuk karjában, nem sok vizet zavarnak. Hát a valóság az nem ilyen.
Nem elég, hogy a gyerek fenekestül felforgatja a szülők eddigi életmódját. Mintha csak új időszámítás kezdődne. De a szülőknek magukra sem nagyon van idejük – a párkapcsolat karbantartásához szükséges kommunikáció, intimitás, minőségi idő hiánya pedig könnyen minimálisra csökken.
Márpedig egy párkapcsolat – a „mi” – állandó etetést követel és megbosszulja az elmaradt karbantartást. A stressz és frusztráció, amit (jó esetben) nem a gyereken él ki a szülő, átprojektálódik a társra, mint valami villámhárítóra. Az egyébként elkerülhetetlen konfliktusok jóval könnyebben élesednek ki, és könnyebben maradnak kibeszéletlenül, lezáratlanul. Sértett dühöt vagy éppen rezignált lemondást hagyva maguk után: a láthatatlanság, a megértetlenség kudarcát. Ha voltak feldolgozatlan konfliktusok, elvarratlan szálak a kapcsolatban, gyermekkorunkból cipelt traumák, torz túlélési stratégiák magunkban – akkor azok a gyerek születése után biztosan előjönnek majd.
Ezek persze nem leküzdhetetlen akadályok. Sok önreflexióval, önismereti munkával, őszinte kommunikációval áthidalhatók – és ha sikerül, akkor nem csak mi válunk tőle gazdagabbá emberileg, de a párkapcsolatunk is erősödhet. De ha menekülsz a problémák elől, ha szőnyeg alá söpröd a kínzó kérdéseket, ha nem vagy képes odafigyelni és meghallgatni a másikat, ha irreális rózsaszín elvárásaid vannak a „tökéletes” szülőségről és „tökéletes” párkapcsolatról, akkor könnyen fejjel a földbe állhatsz. Ezt már a saját káromon kellett megtanulnom.
(note to myself)
