Karinthyról és Kosztolányiról köztudott volt, hogy mennyire imádták a fekete humort. Néha egészen abszurd helyzetekben is dőltek a röhögéstől, mint amilyen egy temetés.
Gúnyt űztek a halálból – de közben megszállottan foglalkoztatta is őket. Hiszen már kisgyermekként megismerték a veszteség fájdalmát. És féltek tőle.
A humor lehet örömforrás – de sajnos nagyon sokszor egyfajta védőpajzs. Tüske, amit a feldolgozatlan trauma von köréd. Különösen a szarkazmus, ami gyakran passzív agresszióba fordul át. Távol tart és elzár önmagadtól. Ez a trauma lényege: ez a leválasztás.
(note to myself)
