James Coan a Virginia Egyetem pszichológia professzora. Egy a poszt-traumás stresszel foglalkozó kutatásának résztvevője egy második világháborús veterán volt, aki különösen súlyos traumatikus élményeket élt át a háborúban. Nála figyelte meg azt a jelenséget, hogy a férfi egyedül nem volt képes ellazulni és megnyílni, de akkor igen, ha a felesége fogta a kezét. Vajon miként változtatja meg egy kézfogás az agyunk működését – fogalmazódott meg benne a kérdés. Elhatározta, hogy kivizsgálja ezt a jelenséget.
És a további kutatások megerősítették, hogy a kézfogás nem csak abban segít az embereknek, hogy megnyugodjanak, de csökkenti a fájdalmat is. Az egyik kísérletében például az alanyok kevesebb fájdalmat éreztek az elektromos áramütésektől, ha egy szeretett személy fogta a kezüket. Mi több, nem egyszerűen csak vigaszt találtak a kézfogásban: de az agyukban mért fájdalom-minták is a konkrét fájdalom-érzet csökkenéséről tanúskodtak. Ami szintén érdekes: amikor valaki azt érzékeli, hogy a szeretett személy fájdalmat él át, akkor az agyában ahhoz hasonló működést produkál, mintha őt érte volna a fájdalom. Az agyuk szinkronizálódik.
A kezünk bőre különösen érzékeny az érintésre. Az ún. pacini test reagál a nyomásra, és üzenetet küld a bolygóidegnek, azon keresztül az agyba, a hipotalamuszba – ami alapvető szerepet játszik az érzelmi szabályozásban. Csökken a vérnyomás és a pulzus, csökken a stresszhormonok kibocsátása. A kézfogás szintén növelheti az oxitocin nevű hormon termelését, ami fontos szerepet játszik az érzelmi kötődés kialakulásában – már az anya és a babája között is.
Mindez azt jelenti, hogy a kézfogás – különösen, ha egy számunkra jelentős, szeretett személyről van szó – segít az emberi szervezetnek kezelni a stresszt. A stressz fontos szerepet tölt be az életünkben: figyelmeztet a veszélyre és segít éberen megoldani a helyzetet. De a túl sok, állandósult stresszhormon-szint megbetegít. Így a rendszeres érintés – kézfogás – különösen fontos szerepet játszik azoknál az embereknél, akik túlzott stressztől szenvednek.
Úgy is mondhatnánk: ez az ember, mint szociális lény, egyik beépített gyógyító mechanizmusa. Coan szerint az agyi képalkotó eljárással végzett kutatások szerint egy igazán jó kapcsolatban élő ember számára a társa kézfogása egyenesen olyan hatással járt az agyára, mint ha valami gyógyszert/drogot vett volna be. A kézfogás üzenete az agyunknak: „Itt vagyok veled.” „Nem vagy egyedül.” „Együtt vagyunk.”
Az egészségünknek nem csak biológiai összetevői vannak – hanem szociálisak is. Ma már számos kutatás igazolja, hogy a hosszú, egészséges élet egyik legfontosabb tényezője az, hogy rendelkezünk-e biztonságot adó, jelentéssel bíró, elmélyült emberi kapcsolattal. Azok, akik rendelkeznek ilyennel, sokkal nagyobb eséllyel gyógyulnak fel súlyos betegségből, balesetből, kevésbé vannak kitéve a függőségek, mentális betegségek kockázatának – és élnek tovább, mint azok, akik magányosnak érzik magukat. Az emberi agy arra való, hogy szinkronba kerüljön más emberekével. Bármennyi bosszúságot is okozunk egymásnak, mi emberek csakis társas kapcsolatokban tudunk igazán kibontakozni. Erre rendeltettünk.
