A mobiltelefonok kitiltása az iskolákból ma nem csak Magyarországon, de nemzetközi szinten is népszerűnek számít. Bal- és jobboldalon egyaránt. Ez a népszerűség arra az erősödő meggyőződésre vezethető vissza, hogy a mobileszközök használata súlyos lelki és viselkedési zavarokat okoz a mai tinédzsereknél.
Ezt az elméletet komoly tudományos kutatók is támogatják, közülük a legismertebb Jonathan Haidt, konzervatív szociálpszichológus. Szerinte a fiatalok mentális egészségének a fejlett világban növekvő válságát egyértelműen a mobileszközök és a közösségi média használatára lehet visszavezetni. Az általa javasolt megoldás radikális: teljesen el kell zárni ezen eszközök használatát a 18 éven aluliak elől.
Bár azt senki sem vitatja, hogy jelenleg negatív trend figyelhető meg a fiatalok mentális egészsége terén (szorongás, depresszió, öngyilkosságok stb.). Azt is kevesen vitatják, hogy a mobileszközök túlzott, mértéktelen használata nincs jó hatással a lelki egészségre. Vagy azt, hogy az iskolákban sem kedvez a pad alatti netflix-nézés vagy chatelés annak, hogy a tanulók odafigyeljenek. Azonban abban egyáltalán nincs konszenzus, hogy a mobiltelefonok lennének a mentális egészség krízis elsőszámú okai.
Peter Gray, a Bostoni Egyetem professzora szerint a tudományos bizonyítékok, amelyek Haidt elméletét alátámasztják, valójában nagyon ingatagok. Ő egy alternatív elmélettel állt elő: szerinte a tinédzserek mentális egészsége azért romlik, mert egyre kevesebb lehetőségük van strukturálatlan szabadidős tevékenységeket végezni – kötetlenül játszani.
Régen a gyerekek az idejük jelentős részét az utcán, udvaron, parkokban töltötték, kötetlen játszással. A mai fiatalokon sokkal nagyobb a teher, a szabadidejük jóval nagyobb részét táblázzák be a szüleik, sokkal kevesebb időt töltenek a szülők kontrollján kívül más gyerekekkel a szabadban. Ez a trend már a mobileszközök használata előtt megindult.
Gray szerint nem a mobileszközök teljes tiltása védi meg a fiatalok mentális egészségét. Ezzel szemben éppúgy meg kell tanítani a fiatalokat a digitális kommunikációs technológiák biztonságos használatára, mint ahogyan megtanítjuk őket biztonságosan közlekedni a városban. Hogy ne üljenek be egy idegen mellé, hogy álljanak meg a pirosnál.
Én személy szerint azt gondolom, hogy a mobileszközök használatának korlátozása az iskolákban indokolt. Ne nézzenek Netflixet óra közben és ne chateljenek miközben részt kéne venni az osztály munkájában. Hogy ezt egy iskola hogyan, milyen eszközökkel éri el, azt viszont szerintem bízzuk az iskolára. Mint ahogy azt is, hogy vajon az iskola mennyire építi be az oktatásába a mobileszközöket – hiszen azok nem csak figyelmet terelhetnek el, de fontos instrumentumai lehetnek a tanításnak is.
Nem hiszek a szemellenzős totális tiltásokban, amikor olyan eszközökről van szó, amelyek egyébként az élet szerves részét képezik. A totális mobiltilalom szerintem életszerűtlen egy olyan világban, amit ennyire át- meg átsző a mobil digitális kommunikáció. Ráadásul tudjuk, hogy a tinik milyen kreatívak, amikor a hasonló tiltásokat kell áthágniuk.
De ez nem jelenti azt, hogy egyébként ne lenne szükség nagyon komoly lépésekre a gyerekek védelmében: a mobil kommunikáció és a közösségi média jelenleg úgy van kialakítva, hogy agresszív manipulációval függővé, szorongóvá tegyen embereket. Hogy arra késztessen: folyamatosan hasonlítsd össze magadat másokkal, folyamatosan keresd az online visszajelzést, az elismerést, és ettől tedd függővé az önértékelésedet. A tinédzserek gyakran jóval kiszolgáltatottabbak ennek, mint a felnőttek.
Az olyan megoldások, amik csak a tiniket próbálják burokban tartani, elszigetelni ettől, vagy visszalökni a digitális barbár középkorból valamiféle vélt analóg aranykorba – miközben kényelmesen érintetlenül hagyják az egész rendszert úgy, ahogy van – eleve kudarcra vannak ítélve. Nekünk, felnőtteknek is önvizsgálatot kell tartanunk, egyéni és társadalmi szinten egyaránt.
