Lehet menőzni, hogy te már mennyit jógáztál, meditáltál, ayahuascáztál, jártál terápiára, vipassánára, családállításra meg holotropikus légzésre (a sort most nem folytatom). De végső soron ami a leginkább számít, hogy ebből mennyi szivárgott át bölcsességként az életedbe. És az emberi kapcsolataidba.
Az elme reaktív jószág. Képes töménytelen időt azzal tölteni, hogy azon puffog, vajon hogyan kellett volna másként reagálni a múltban. Vagy fantáziál azon, hogyan fog reagálni valamire a jövőben. Egészen fel tudja magát hergelni akár kis kényelmetlenségeken is: óriási igazságtalanságot, sértést vizionál oda, ahol legfeljebb apró figyelmetlenség lapul. Gyúrja, dagasztja a saját áldozat-tudatát. Képes szinte kéjelegve piszkálni a saját sebeit – és mások bűneit. Saját hibáját a körülményeknek betudni, míg a másik hibáját a gyenge jellemnek.
A reakcióink láncai – bilincsek. Leláncolnak minket.
Néha borzasztó nehéz megtalálni azt a kis rést az inger és a reakció között, amiről Viktor Frankl pszichológus beszél: ahol a szabadságunk gyökerezik. A szabadságunk a reaktív elme rémuralmától.
A reakció helyett reflexióra van szükségünk. Ön-reflexióra. És a változás még akkor is lassú. Csigalassú. Nagybetűs megvilágosodás nincs – csakis megvilágosító tapasztalások és észlelések. Amelyek ellenére néha éppen olyan bosszantó reakciókat adunk a való életben, mint egy óvodás.
Van az a történet – már nem emlékszem, hol olvastam, és lehet, hogy pontatlanul idézem – hogy a jógi hosszú évekig egy barlangban él és gyakorlatokat végez. Majd lemegy a nyüzsgő nagyvárosba, hogy beszámoljon a csodálatos eredményeiről. Hogy micsoda tudatállapotokat élt meg. Milyen asztrális utazásokat tett különös dimenziókba. És amikor éppen a piactéren vág át, egy figyelmetlen járókelő a lábára lép. A jógi felszisszen, és dühösen rámordul: „Nem tudsz jobban vigyázni?” Aztán a következő pillanatban magába száll és tűnődve megáll, majd megfordul, hogy visszatérjen a barlangjába. Rádöbben, hogy még nagyon sokat kell gyakorolnia.
Hát bizony, legtöbben az életünk nagy részét nem barlangokban, őserdei sámán-szertartásokon meg meditációs elvonulásokon töltjük. After the ecstasy the laundry – az eksztázis után a mosás, ahogy a mondás tartja.
(notes to myself)
