Iskolásként intenzíven úsztam, egy vidéki sportklub könnyűbúvár szakosztályában. A vége felé már heti öt edzésünk volt, kemény távokkal. Azóta is nagyon szeretek úszni. De az viszonylag hamar kiderült, hogy nem tekinthetek nagy jövő elé a profi úszósportban. Hiába igyekeztem, hiába gyakoroltam: voltak olyanok, akik nálam kevesebb erőfeszítéssel is simán lehagytak.
Én még iskolásként abbahagytam a versenyszerű sportolást és azóta csak a magam örömére úszok. Talán azok közül, akikkel együtt kezdtem el úszni gyerekként, lett egy-két profi sportoló is. Vajon mi különböztetett meg minket? Kizárólag a szorgalom és kitartás? Lehet, hogy ez is szerepet játszott, de kétlem, hogy ez volt a fő ok. Én tényleg nagyon igyekeztem. Az igazság az, hogy másként voltak összerakva, mint én.
Ha megnézzük a sikeres profi úszókat, akkor vannak bizonyos genetikailag örökölt tulajdonságaik, amelyek különösen jól kamatoztathatók az úszásban. Ilyen a karjaik széles fesztávja, a hosszú és karcsú törzsük, a nagy tüdőkapacitásuk és a rövid lábaik. Ezek a tulajdonságok persze nem jelentenek automatikus belépőjegyet az olimpiára: ó nem. Ahhoz rengeteg edzésen, gyakorláson, véren és verejtéken át vezet az út. Azonban azt nyugodtan elmondhatjuk, hogy jelentős genetikai előnyt biztosítanak számukra a sportban.
És akkor vannak az olyan emberek, mint Phelps. Akik az előbb említetteken kívül még olyan különlegesen jó adottságokkal is rendelkeznek, ami párját ritkítja. Neki például a váll-, térd- és boka-izületei atipikusnak számítanak és olyan erőt és lendületet kölcsönöznek a mozdulatainak, ami a úszás során szinte már „szuperemberré” teszi (ún. hipermobilitás).
Vajon akkor fair dolog Phelps-et olyan emberekkel együtt indítani, akik nem rendelkeznek hasonló genetikai előnyökkel? Vajon kevesebbet ért-e Phelps teljesítménye azért, mert ilyen „beépített” előnyökkel rendelkezik? Vajon tényleg annyira más ez, mint amikor teszem azt egy nő szervezete egy genetikai adottság miatt természetesen több tesztoszteront termel, mint az átlag?
Kényelmetlen kérdések – bevallom, nincsenek megnyugtató válaszaim. Többek között pont az ilyen kérdéseim miatt nem vagyok sportrajongó, attól függetlenül, hogy szeretek sportolni.
Mert a versenysport már csak ilyen: az elképzeléseink arról, hogy mi a „fair”, erősen kétségesek lesznek, ha egy picit alaposabban megvizsgáljuk, hogy az általunk ünnepelt versenyzők vajon milyen különleges adottságokkal rendelkeznek, mit hoznak magukkal otthonról.
Mégis, egyes sportolók genetikai különbözőségét ünnepeljük és csodáljuk, más sportolókét pedig elítéljük és csalásnak tartjuk. Talán lehet ebben a káoszban rendet tenni és világos szabályokat alkotni, hogy mi számít „fair”-nek, és mi nem. Ezt nem tudom. De egy valamiben biztos vagyok. Abban, hogy a legtöbb ember elképzeléseinek semmi köze a tudományosan megalapozott igazság-érzethez. Sokkal több köze van a saját előítéleteihez.
(note to myself)
