A szégyen különbözik az egészséges bűntudattól. Ha bűntudatod van, akkor azért érzed rosszul magad, mert valami rosszat tettél, valamit rosszul csináltál. A bűntudat egészséges: arra ösztökél, hogy dolgozz magadon.
A szégyen ellenben az, amikor azért érzed rosszul magad, ami vagy, aki vagy. Amikor úgy érzed, nem az rossz, amit csináltál, hanem te vagy rossz. Ez a mérgező szégyen már nem serkent gyarapodásra, hanem öl, pusztít és nyomorba dönt. Többek között a függőségek fűtőanyag is ez, ezért beszélnek szégyen-függőség spirálról (erről írtam korábban egy hosszú cikket, belinkelem a hozzászólásba).
Ahogy Carl Gustav Jung is írja, bűntudat nélkül nincs egészséges felnőtté válás, enélkül nem válhat éretté a lélek. Hogy hibázunk, hogy rossz dolgokat követünk el, az része az emberi létezésnek. De ha valaki képtelen bűntudatot érezni, az szükségszerűen megreked a jellemfejlődésben.
Amikor valakire azt mondjuk: „szégyentelen”, valójában azt kellene mondanunk: „bűntudattalan”. Nem a szégyen az, ami hiányzik az emberekből – és a szégyen soha nem lehet a pozitív viselkedésváltozás motorja, mint azt az embereket bántással, megalázással nevelni óhajtók gondolják.
Gyakran láthatjuk azt emberekről, akiket a szégyen hajt, hogy nem rendelkeznek egészséges bűntudattal. Kétségbeesetten próbálnak mássá válni, mint akik, és az erőfeszítés, hogy másnak lássák őket, szinte minden hitelességüket felemészti.
Akit például valami szenvedélyhez való görcsös, beteges ragaszkodás fűt, az gyakran folyamatosan szégyelli magát – de közben „nem szégyell” minden határt áthágni, hogy a szenvedélyét kielégítse.
Az egészséges bűntudat felépítése nem véletlenül szerves része minden felépülésnek. Ez az ön-reflexió: az értékes képesség, hogy tükröt tartsunk magunknak. Még akkor is, ha nem tetszik, amit benne látunk.
És ugyanígy része a szégyen lebontása is: a mérgező és korlátozó önhiedelmeké, amelyek arról szólnak, hogy selejtes és értéktelen vagy.
Kimondani: hibáztam, és vállalom érte a felelősséget. És közben kimondani azt is: de ettől még értékes ember vagyok, aki méltó a szeretetre és a tiszteletre. Ez a kettő együtt jelenthet csak kiutat a sötét gödrökből, amiket saját magunknak ástunk. Nem könnyű. Nem megy mindig simán. De ha nem is törekszünk rá, akkor elmarad az életünkből a katarzis.
(note to myself)
