Ma van az AIDS világnapja.
Ezen a napon az ENSZ kiadta a jelszót: „Take the rights path to end AIDS!” A „right path” ebben az esetben egyaránt jelent helyes utat, és egyben az emberi jogok útját. Magyarul a helyes út a járvány megfékezéséhez nem más, mint tiszteletben tartani azok jogait, akik leginkább érintettek és veszélyeztetettek. Nem a megszégyenítés, kirekesztés és megbélyegzés, hanem a pragmatikus és együttérző támogatás, tájékoztatás az, ami eredményes.
Vajon Magyarországon mennyire érvényesül ez az elv?
Nem túlságosan. Elég arra gondolnunk, hogy a HIV fertőzések leginkább a meleg és biszex férfiak körében terjednek a leggyorsabban (de nem kizárólag). Erre aztán nagyon sokan – politikusok és szakemberek is – úgy reagálnak, hogy megbélyegzik és megszégyenítik a meleg és biszex embereket. Magyarországon sajnos túl sok védekezés nélkül szexelő ember nincs tisztában a HIV-státuszával, aki esetleg majd csak az AIDS-stádiumban fedezi fel, amikor már késő.
Sőt, a legnagyobb kockázatnak kitett csoportokat gyakran még az LMBTQ közösségen belül is megbélyegzik. Ilyenek például azok, akik chemszex partikon vesznek részt: olyan szexuális együttléteken, ahol drogokat fogyasztanak a szexuális élvezet fokozásának céljából (igen, mielőtt megkérdezné valaki: ilyeneket Brüsszelben is szerveznek, eresznek látszó tárgyakkal rendelkező falú házakban is). Sajnos a chemszex szcénában nagyon gyakoriak a fertőzések, a függőséggel és mentális zavarokkal kapcsolatos problémák. Mert a nyakló nélküli szex és drogozás bizony lehet trauma-válasz, különösen kirekesztett kisebbségekben. Erről a témáról szerveztünk konferenciát pár éve, először Magyarországon (belinkelem a kommentbe).
Nemrég a Főváros hiánypótló pályázatokat osztott ki civilek között. Engem is felkértek, hogy segítsek a pályázatok elbírálásában. Többek között Magyarországon először támogatásra került egy a chemszex szcénában résztvevő embereket segítő, megkereső szolgáltatás, amit a Háttér Társaság folytat. A cél: minél több embert elérni megelőzéssel, minél több embert eljuttatni szűrésre, tanácsadásra és ha kell, gyógykezelésbe. Mert minél hamarabb eljut egy HIV-pozitív ember szűrésbe, annál hamarabb kaphat gyógykezelést, és minél hamarabb kerül gyógykezelésbe, annál kevesebb eséllyel fertőz meg másokat.
Na most, kormányunk és pártunk ahelyett, hogy a hasonló kezdeményezéseket támogatná, a jó öreg megbélyegző megközelítés alapján frontális támadást intézett a Főváros ellen. „A drogozva közösülő LMBTQP-személyek támogatására kaptak milliókat Karácsonyéktól,” „A Főváros milliókat költ chemsex függőkre” – harsogták a kormánysajtó szalagcímei. Történik ez ugye pont akkor, amikor egyébként egy saját sorstársaihoz problematikusan viszonyuló államférfiú politikai cameo-ja zajlik, aki, legalábbis a brüsszeli média szerint, maga is érintett volt a jelenségben. Milyen szép is lenne, ha ő például kiállna a nyilvánosság és sorstársai elé: itt van ez a járvány, mindannyiunk érdeke, hogy megállítsuk, akár konzi vagy, akár libsi. Fektessünk be megelőzésbe, kezelésbe, tájékoztatásba! De hát ugye felnőttünk már a tündérmesékből.
Mindenesetre a fontos üzenet mindenkinek, aki bárhogyan is érintett (nem csak melegek): nem szégyen elmenni szűrésre és tanácsadásra! Nem szégyen HIV-el élni! Légy tájékozott, légy jogtudatos!
