“A marihuána helyett már kokaint fogyasztanak”
Ez a kijelentés több szempontból sem állja meg a helyét. Egyrészt azért, mivel a kokainfogyasztás előfordulása még mindig elenyésző a marihuána-fogyasztás előfordulásával szemben. A Nemzeti Drog Fókuszpont 2007-es éves jelentése szerint a kokain-fogyasztás életprevalenciája valóban növekedett a fiatalok körében, azonban a kannabisz-fogyasztás előfordulása még nagyobb arányban nőtt. Míg a marihuánát a 9-11. osztályos tanulóknak 22,5%-a próbálta már ki, addig a kokaint mindössze 1,1%-uk. Másrészről pedig nincsen szó helyettesítésről vagy valamiféle az enyhébbtől a súlyosabb hatású drogok fogyasztása felé való graduális előrehaladásról. Ez utóbbit a tudományosan nem igazolt ún. kapudrog-elmélet sugallja, amely szerint az ún. lágydrogok (kannabisz-származékok) kipróbálása szükségszerűen az ún. keménydrogok (pl. kokain) fogyasztásának valószínűségét növeli. A kokain nem “helyettesíti” a marihuánát, hiszen a kokainfogyasztók nagy része marihuánát is fogyaszt, mint ahogy a marihuána-használók jelentős része alkoholt is iszik – a marihuána-fogyasztás azonban nem okoz kokainhasználatot, mint ahogy az alkoholfogyasztás sem vezet szükségszerűen marihuána-fogyasztáshoz.
“a marihuána DHC-tartalma miatt függőség alakul ki, és ezt még nem tudatosítottuk kellőképp a fiatalokban”
A marihuána legfőbb pszichoaktív hatóanyaga a THC, nem pedig a DHC. A kender ezenkívül még számos pszichoaktív anyagot, kannabinoidot tartalmaz, amelyek szintén befolyásolják a drog hatásmechanizmusát. A függőség kialakulása nem pusztán biológiai folyamat, komplex pszicho-szociális jelenség, amelynek egyáltalán nem a fizikai elvonási tünetek a fő jellemzői. Valójában a fizikai függőség tünetei a kannabisz esetében a legtöbb egyéb, emberiség által használt droghoz, így például az alkoholhoz vagy dohányhoz képest enyhének minősülnek, a kávéhoz hasonló szinten vannak, a pszichés függés eleme jelentősebb. Amerikai felmérések szerint a kannabiszt kipróbálók egy kisebbsége (mintegy 10%-a) válik függővé a szertől.
“Súlyos probléma ezen túl, hogy a lakkiparban és a vegyipar egyéb ágazataiban használatos két kémiai anyag a szervezetbe jutva átalakul a folyékony ecstasyban is megtalálható GBH nevű anyaggá, amelyből 2-3 gramm már mély, 12 órás eszméletlenséget és teljes emlékezetkiesést okoz.”
A cikk által említett szer neve helyesen: GHB (gamma-hidroxi-vajsav), amelyet az 1960-as évektől használnak a gyógyászatban általános érzéstelenítésre. Egyes anyagok, például a GBL valóban GHB-vá alakulnak az emésztőrendszerbe jutva. Rekreációs használatának szokásos dózisa 500 – 3000 mg, 3500 mg feletti adagnál túladagolás jelentkezhet, 7000 mg felett ez légzésbénulást és halált okozhat. A legnagyobb veszélyt az alkohollal vagy más depresszánsokkal való kombináció jelenti.
Kérjük, hogy az említett tévedéseket szíveskedjenek helyreigazítani az olvasók tényszerű, pontos tájékoztatásának jegyében, amely nem csak az újságírói etika, hanem a hatékony drogprevenció egyik fő alapelve is. Amennyiben a további információkra van szükségük, forduljon bizalommal munkatársainkhoz. Szeretnénk felhívni a figyelmüket a Médiamonitor Programunkra, amely vállalja, hogy akár előzetesen is technikai segítséget nyújt a drogtémájú cikkeken dolgozó újságírók számára, ingyenes szolgáltatásunk személyes konzultációból, adatok és források felkutatásából, szakemberekkel való összeköttetésből illetve kérés szerint a cikkek megjelenés előtti átolvasásából áll.
Üdvözlettel:
Médiamonitor Program
Társaság a Szabadságjogokért
