Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Én azt mondom, sokan voltunk és elegen.
Nyilván nem annyian, mint tavaly, amikor a Pride egy NER-ellenes protest tüntetéssé vált, és nem volt éppen hőségriadó sem. De a több tízezres tömeg, ami végighömpölygött Budapest utcáin, megmutatta, hogy a magyar társadalom egyre növekvő része teljesen normálisnak tartja az átlagostól eltérő szexuális orientációt és nemi identitást.
Sőt, jobban megmutatta, mint a tavalyi: hiszen itt most tényleg csak az jött ki, aki az ügy mellett áll. Még akkor is, ha tudtuk, a hőség miatt nem ez lesz életünk legjobb hangulatú felvonulása, se bulija.
Eközben...
Június 26-án, a kábítószer-ellenes világnapon az ENSZ 19 különleges jelentéstevője (Special Rapporteur) közös állásfoglalásban a kriminalizáció ördögi körének megtörésére, és a büntetés helyett az érintett közösségeket támogató drogpolitika elfogadására biztatják az államokat. Az eredeti angol nyelvű szöveget magyar fordításban tesszük közzé!
A keszthelyi rendőrök legújabb fogása. Azért ez baromi szomorú, hogy képesek ilyen képeket kitenni és büszkén jelenteni, mintha nyerésre állnának a drogellenes háborúban – bizonyára vannak olyanok, akik ennek tapsolnak, de szerintem a fiatalok nagy része szemében ez semmi mást nem bizonyít, mint azt, hogy a rendőrség totál értelmetlen és igazságtalan eljárásokra pazarolja az adófizetők pénzét. Mert hogy aki már szívott füvet, vagy akinek a társaságában valaki füvet szív, annak erről a képről nem az ugrik be, hogy úristen, veszélyes bűnözőt fogtak – hanem az, hogy úristen, ez...
Így váljon valóra minden kívánságom – gondoltam, amikor olvastam, hogy Karácsony Gergő főpolgármester is egyetért azzal, amit előzőleg javasoltam: minden második zászló legyen nemzeti színű a szivárványos zászlók között.
Az elmúlt napokban olyan gyűlölet-özön zúdult a Budapest Pride-ra, és többek között erre az oldalra is, ami csak egy dologról kellett, hogy meggyőzzön bennünket: bizony szükség van erre a felvonulásra. Mert a gyűlölettel és a félelemmel szemben mindig az örömé és együttérzésé kell, hogy legyen az utolsó szó – akár drogellenes háborúról, akár homofóbiáról...
Ha van egy kritika, amit az oldal írásaival kapcsolatban jogosnak érzek, akkor az, hogy a függőséggel küzdők hozzátartozóinak a perspektívái nem kaptak elég figyelmet.
Mármint volt az oldalon erről szó, a Drogriporter Tudástárban van szócikk, volt külön Drogriporter Szabadegyetem „Mit tehet a hozzátartozó” címmel, voltak hozzátartozói beszámolók – de mégis.
Nehéz visszaadni, hogy milyen poklon megy keresztül az a család, akinek az egyik tagja teljesen kivetkőzik önmagából és olyan ámokfutásba kezd, ami megkeseríti a körülötte élők életét. Milyen tehetetlennek tudja...
A kislányom hasmenést kapott. Ahogy este feltakarítottam a hányását a padlóról, azon gondolkodtam, hogy pont ezt teszem virtuálisan is az oldal kommentmezőjében: szép csendben feltakarítom a hányást.
Mert az utóbbi napokban megtalált valamilyen bihazánkos akciócsapat, és trollhadsereget küldött, hogy a gyűlöletüket odahányják a posztok alá. Szó szerint: hiszen sokan hányós emoji-val nyomatékosították ezt.
Aztán persze a „szólásszabadságra” hivatkozva nyavalyognak, ha az ember moderálja a gyűlöletbeszédüket. Na persze. Mintha a véleménynyilvánítás szabadságába tartozna,...
Azt mondod, hogy te nem utálod a melegeket, csak ne provokálják itt a többséget azzal, hogy az utcán vonulgatnak.
Az eszedbe jut közben, hogy hány olyan kisebbség van, akik rendszeresen vonulgatnak, de te egy pillanatig sem tartod ezt provokációnak? Például a katolikusok.
Vajon mit szólnál, ha valaki azt mondaná, hogy ő nem utálja a katolikusokat, amíg a négy fal között csinálják – csak ne vonulgassanak itten? És különben is, mondaná, ne mutogassák a halott ember kezét ott, ahol gyerekek is láthatják.
Szerintem egy ilyen nézetet képviselő embert méltán nevezhetnénk...
Elődke, tényleg annyira szánalmas, ahogy készakarva, izzadtságszagúan próbálsz árkot ásni magyar és magyar közé.
Szembeállítani egymással a nemzeti színű és a szivárványos zászlót? Mire jó ez? Ja várj, tudom: a saját politikai pecsenyéd sütögetésére. Arra jó.
Képzeld, a magyar nemzeti érzés nem zárja ki azt, hogy valaki meleg, leszbikus, horribile dictu: transz ember legyen. Mint ahogy a nemzeti jelképek, zászlók sem zárják ki azt, hogy valaki egyébként az elfogadást jelképező szivárványos zászlót használja.
Én a mesterséges árkok betemetése jegyében javaslom a Fővárosnak, hogy az...
Nem tudom, hogy itt most mire gondolt a költő: hogy szívogatnak az emberek Nógrádban (suprise), vagy hogy a rendőri lefoglalásoknak köszönhetően egyre kevesebb a fű.
Ha az utóbbi, akkor el kell keserítenem a Zsaruhírek olvasóit: a kannabiszpiac nem úgy működik, mint egy padlás, ahonnan ha kivesznek egy zsákot, akkor kiürül a készlet – és annyival kevesebbet fogyaszt a család. A nemzetközi kutatások szerint a lefoglalások többnyire csak a teljes piac töredékét érintik. A kieső mennyiséget pedig a piac gyorsan pótolja: új termelők, új beszerzési források és új útvonalak jelennek...
Tudjátok mi a legnagyobb gond?
Az, hogy bármiről is legyen szó, milliók hiszik ebben az országban, hogy minden egy zéró-összegű játék. Amiben csak győztesek meg vesztesek, diadalmas arrogánsok és megalázott lúzerek vannak.
Ha a nők jogairól, esélyegyenlőségéről van szó: akkor az biztos csak és kizárólag a férfiak kárára történhet. Mintha a patriarchátust csak és kizárólag valamiféle pepitában ugyanolyan nőuralommal lehetne felváltani, ahol a férfi másodrangú állampolgár.
Ha az LMBTQ emberek, a szivárványcsaládok jogaiért akarunk vonulni: akkor abban fenyegetést látnak a heteró...
