Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Bob Thurman, a legendás buddhista tanító és tibetológus egyetemi professzor, a 60-as évek ellenkultúrájának egyik ikonikus figurája, a Dalai Láma személyes jó barátja, Uma Thurman színésznő apja két napja eltávozott ebből az életből.
Fiatalkorában fényes karrier állt előtte: gazdag new york-i család sarjaként elitiskolákba járt, majd a Harvardon kötött ki, ahol ekkoriban, a 60-as évek elején, Timothy Leary és Richard Alpert (a későbbi Ram Dass) éppen híres kísérleteiket folytatták az LSD-vel és a varázsgombával.
Thurman maga is tapasztalatokat szerzett a pszichedelikus szerekkel: mint...
2026 június 17-én ülést tartott a Budapesti Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (BKEF) ártalomcsökkentő munkacsoportja, amelyen tizenkét, fővárosi szerhasználókkal dolgozó civil és szakmai szervezet osztotta meg tapasztalatait az aktuális trendekről, kihívásokról és jó gyakorlatokról.
Először Dosztojevszkij fogalmazta meg azt a gondolatot, hogy egy társadalom civilizáltságának fokát legjobban a börtöneinek állapota mutatja.
Nos, ha ebből a szempontból nézzük országunk civilizáltságának fokát, hát elég elkeserítő képet kapunk. Nem elég, hogy az egész EU-ban nálunk vannak a legtúlzsúfoltabb börtönök, és nálunk a legmagasabb a fogva tartottak lakossághoz képesti aránya – a fogva tartás körülményei is a béka feneke alatt vannak.
És a börtönökben nem csak rablógyilkosok vannak: a majdnem 20 ezer fogva tartott többsége nem erőszakos bűnelkövető. A drogellenes háború...
A mai magyar korcsma – ez jutott eszembe ifj. Vidnyánszky legújabb darabjának, a 4-6-osnak a próbáján. Mert a darab még félkész, majd csak őszre fog elkészülni teljesen, ahogy azt maga a rendező mondta el az előadás előtt.
Szó szerint is, hiszen egy mai magyar kocsmában játszódik a történet, mégpedig a nagykörúton. És képletesen is, hiszen ebbe a sarki kocsmába belesűrítette a rendező a mai Magyarország minden búját és baját, vágyát és álmát. Szokás szerint könnyedén váltogatva a műfajok (koncert, a dráma, a klip és a közösségi média) között. Ínyencként válogatva, pakolva egymásra...
Nagy örömmel látom, hogy egyre több nő kerül vezető pozícióba a közéletben.
Őszintén szólva, korábban idegenkedtem attól, hogy figyelni kell a nemi egyensúlyra. Úgy éreztem, hogy a tehetségnek és a szorgalomnak kellene eldöntenie, ki jut előre, nem a nemi hovatartozásnak. Az elmúlt években azonban sok időt töltöttem nemzetközi szervezetekben, konferenciákon, szakmai közösségekben, és megváltozott a véleményem. Azt tapasztaltam, hogy a kiegyensúlyozottabb nemi arányok nemcsak a nőknek jók, hanem nekünk, férfiaknak is. Jobb a légkör, több a nézőpont, emberibb a működés.
Ma már...
Látom magam körül a hitetlenkedéssel vegyes döbbenetet, ahogy a kormányzati szereplők sorra olyan dolgokat mondanak ki, világosan és közérthetően, amiket 16 évig csak és kizárólag közellenséggé nyilvánított civilek és szakemberek mertek kimondani. Gyermekvédelemről, egyházi iskolákról, azonos nemű párokról, szociálpolitikáról, nemi esélyegyenlőségről – csak úgy kapkodjuk a fejünket. Hogy mi? Ezt egy miniszter mondta, tényleg?
Szent tehenekhez nyúlnak hozzá, tabukat döntögetnek. Még nehezen szokjuk meg: igen, ötletek, eszmék, ideák, elvek, amiket szinte csak suttogva lehetett...
Egy józsefvárosi csoportban osztotta meg egy felháborodott lakó, aki szerint a lakókörnyezetét „ellepték” a drogosok – mindenfelé szívják a kristályt, elhagyják a drogszemetet (pl. üvegpipákat).
A probléma valós. A lakók ellenérzése jogos. Ki szeretne minden nap hasonló képekre ébredni? Ki szeretné, hogy a gyereke üvegpipákon gázoljon át a játszótér felé? Én biztos nem.
A lakók gyors megoldásokat látnának szívesen: tűnjenek el. Vigyék el őket innen – bárhová, csak ne itt legyenek. Ez valahol érthető. Viszont a várost vezető döntéshozóknak ennél tovább kell...
Régebben azt hittem, az a jó terapeuta, aki megmondja, hol hibázok és hogyan változzak meg.
De aztán rájöttem, hogy a jó terapeuta az, aki segít jobban elfogadnom magam.
Mert ahogy Carl Rogers mondja, „a különös paradoxon az, hogy amikor elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok, akkor tudok megváltozni.”
A terapeuta nem hoz be külső igazságokat az életünkbe, legfeljebb segít felfedezni azokat az igazságokat, amelyek már eleve ott vannak bennünk. Csak a sok rétegben egymásra rakódott félelem, fájdalom, szégyen guanója alatt nem férünk hozzájuk.
Az igazságainkat...
Tudjátok mi a szomorú?
Az, hogy ha ezeket az embereket megkérdeznék, hogy vajon mi a bajuk a Budapest Pride felvonulással, akkor a többségük valami olyasmit mondana, hogy a „rossz üzenetet küld a gyerekeknek”, vagy hogy „sérti a közerkölcsöt”. Saját magukat a nemzethy és a keresztyén erkölcsök védelmezőinek tartják.
És közben eszük ágába sem jut az, hogy mekkora képmutatás a „keresztény erkölcsöket” védeni obszcén gesztusokkal vagy ocsmány gyűlölködő fröcsögéssel. Teszik mindezt a nyílt utcán fényes nappal, ahol a gyerekek is láthatják.
Tudjátok mi...
Jaj, az ilyenektől feláll a hátamon a szőr. Futás „a drog ellen” – ilyet régen a szcientológusok szerveztek.
Mi az, hogy „a drog” ellen? Molekulák ellen? Hát akkor sajnálom, ha bárkinek csalódást okozok, de a molekulákat meglehetősen hidegen hagyja, hogy futnak ellenük.
Ráadásul mi is az, hogy drog? Tudományos értelemben ugye az alkohol is az. Vajon akkor futunk a fröccs meg a sör ellen is?
Na és az meg aztán különösen abszurd, hogy egy energiaital cég támogatja a rendezvényt: hiszen az energiaitalban is számos drognak minősülő hatóanyag van. És tudjuk,...
