Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
11 évvel ezelőtt, 2014. július 17-én lőtték le az orosz szeparatisták a Malaysia Airlines MH17-es, Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó járatát (a képen a roncsok). A fedélzeten több szakember is utazott, akik a melbourne-i Nemzetközi AIDS Konferenciára tartottak – de soha nem érkeztek meg.
Nem sokon múlt, hogy én is köztük legyek.
Néhány nappal korábban megkértünk egy utazási ügynököt, hogy szerezzen nekünk jegyet július 17-re.„Sajnos” már csak 18-ára volt hely. Egy nappal a tragédia után ültünk repülőre Melbourne felé – ez lett a szerencsénk.
Az élet néha hajszálon...
(Figyelmeztetés: ha a gyerekes posztokat nem szereted, akkor ezt ne olvasd el!)
Pár hónapja még az is nagy dolog volt, hogy bizonyos szavakat megmutatott a kislányom a képen. Ma már én mutatok rá dolgokra a könyvben, amiket ő nevez meg. Sőt, két-három szavas mondatokat is összerak. Mindent megismétel, minden nap tanul új szavakat. Olyan dolgokat is megért, amiket nem biztos, hogy szeretnénk, ha megértene.
Hihetetlen élmény, ahogy az ember napról napra követheti ezt a szédítő kognitív forradalmat, ami ebben az életkorban a gyermekek elméjében lejátszódik.Úgy is nevezik, a kritikus...
Oscar Wilde egyetlen regényének főhőse, Dorian Gray egy jóképű, hiú fiatalember, aki alkut köt az ördöggel. Megőrzi a fiatalos élet- és vonzerejét, cserébe viszont mindaz a tökéletlenség, kudarc, betegség és öregség, amit elkerül, nyomot hagy egy róla készült festményen, amit egy titkos helyen őrizget, mindenki más tekintetétől távol. Miközben éli hedonista, élveteg életét, időről időre nem bír a kíváncsisággal, és meglesi a festményt. De amit lát, attól újra és újra visszariad: csúfság, öregség, gonoszság – mindaz, amit a festményen keresztül saját magában pillant meg.
Valahol...
Tegnap lett volna 133 éves Walter Benjamin, a német zsidó filozófus és esztéta. De csak 48 év adatott meg neki ezen a világon – éppen annyi idős volt halálakor, mint most én. Önkezével vetett véget az életének, de nem azért, mintha megunta volna az életet magát. Hanem azért, mert ő is a könyvek, az írás embere volt, akárcsak e sorok írója. Csak éppen egy olyan korban élt, amikor a könyveket és a könyvek szerelmeseit is tűzre vetették az egykönyvű emberek. Akiktől, mint Aquinói Tamás írta, óvakodjunk.
Benjamin a nácik elől előbb Franciaországba menekült, majd annak összeomlása...
Az emberek meglepően hasonlóan írják le, amit akkor élnek át, amikor lelki krízisben vannak. Folyamatosan úgy érezzük, mintha egy mázsás súly nehezedne a mellkasunkra. Volt már ilyenben részed? Nekem is, bár szerencsére nem most.
Szinte csak akkor szabadulsz meg a rettentő nyomástól, amikor alszol. És van az a pillanat az ébrenlét és az álom határán, amikor már felébredtél, de még nem ugrottak a helyükre az emlékeid, az identitásod, a hely és az idő, amiben vagy. Ebben a röpke, tűnő pillanatban még nem érzed a súlyt – a lelked súlytalan.
De aztán fókuszba áll a valóság....
Amikor az én generációm – X – először találkozott az illegális drogokkal a 90-es években, ez az egész téma teljesen tabu volt. Persze sok szempontból még ma is az. Ha a hivatalos állami hozzáállást nézzük. De nekünk itt Kelet-Európában annak idején még az előző nemzedékektől sem igazán volt mit tanulnunk. Hiszen ők csak annyit tudtak erről a témáról, ami a Vasfüggöny mögé beszivárgott a Kádár-rendszerben: torz és részleges féligazságokat. Élő tapasztalatok nélkül.
Nem volt még Internet, vagy ami volt, gyermekcipőben járt. Első élményeink tétova tapogatózások voltak....
Megvan, ki felelős azért, hogy „az árnyékban élő” fiatalok drogoznak! Laci megtalálta a választ.
Talán elolvasta Rácz professzorék lektorált szaklapban megjelent tanulmányát (belinkelem a hozzászólásba) és azonosította a rendszerszintű okokat? A kirekesztést, a strukturális deprivációt és az örökölt tehetetlenséget, az ezekből fakadó jelenorientált létezési módot? Esetleg ezen rendszerszintű problémák mögött megnevezte a politikai felelősöket?
Á dehogy, te csacsi!
A zenészek. Na azok aztán bajban vannak. Ők tehetnek mindenről. Hencegnek a „fényben”,...
Sokan azt hiszik, hogy a konfliktusok hiánya egyenlő a jólléttel. „Ha nem kerülök konfliktusba másokkal, akkor biztos jól nyomom” – gondolják magukban.
Valójában ez nincs így. A konfliktuskerülés gyakran éppen az elakadás jele az életedben. És van olyan, amikor éppen az jelzi a gyarapodásodat, hogy mersz konfliktust vállalni. Ami persze rövid távon feszültséget és stresszt jelent, viszont ez szükséges ahhoz, hogy hosszú távon önazonos maradj.
Avagy ahogy Carl Rogers, a humanisztikus pszichológia atyja mondta: kongruens légy. Tehát az érzéseid, a gondolataid, a...
Elnézed a hangyát, amint látszólag céltalan köreit futja. Meg-meg áll. Csápjait előre nyújtja. Visszafordul. Megindul nagy lendülettel. Majd tétovázva megáll újra. Éles kanyart vesz.
Vajon nem ilyennek tűnünk mi is egy nálunk jóval nagyobb távlatokban gondolkodó, intellektuálisan ezerszer összetettebb lény számára?
Vaksi kis vágyvezérelt hangyáknak. Nyüzsgünk a mi kis hangyabolyainkban. Nyüzsgésünk szervezett káosz. Futjuk a köreinket. Fontoskodunk. Gyűjtünk dolgokat, amiket aztán elfelejtünk. Célokat követünk, aztán feladjuk őket más célokért.
Próbálunk hinni abban, hogy ez a...
