Tisztelt Szerkesztőség,
A Népszava Mozaik mellékletében megjelent cikkel kapcsolatban (Ezen a napon, 2006.01.11) a következő tévedésre szeretnénk felhívni a figyelmüket:
Dr. Albert Hoffmann LSD-ről írott könyvének címe nem „rettenetes gyermekem”, hanem „LSD – Mein Sorgenkind Die entdeckung einer ’Wunderdroge’” az érzékletes magyar fordítás szerint, „LSD – Bajkeverő csodagyermekem ’Egy varázsszer felfedezése’”.
Dr. Hoffmann messze nem csupán a „szerrel kapcsolatos keserűségét” írta le könyvében. Hoffmann az LSD-ről, mint egy olyan szerről ír, amely megfelelő körülmények között alkalmazva a transzcendentális élmény, a mélyebb, átfogóbb valóság és önmagunk megismerésének az emberiséget gazdagító eszköze lehet.
Keserűsége a szer élvezeti cikként, nem megfelelő tisztelettel és szabályozással történő tömegfogyasztásával kapcsolatos, illetve azzal, hogy az LSD tiltása megakadályozza a szer pszichiátriai és orvosi használatában rejlő jelentős potenciál kihasználását. Az LSD megfelelő környezetet biztosító orvosi, pszichiátriai használata ugyanis meglehetősen biztonságos, és nem vezet „súlyos szellemi rendellenességekhez”.
Ami az LSD-használatával kapcsolatos, egyébként meglehetősen ritka problémákat okozza világszerte, sokkal inkább a környezet rossz megválasztásában, a hatóanyag-tartalom megbízhatatlanságában, az információhiányban illetve félreinformálásban gyökerezik. Ahogy Hoffmann írja könyve előszavában: „Ha megtanulnánk azt, hogy hogyan lehet jobban hasznosítani az LSD azon képességét, hogy megfelelő körülmények között látomásos élményeket hívjon elő, és ezt az orvosi praxisban és meditációval összekapcsolva alkalmaznánk, akkor nézetem szerint ez az újfajta pszichofarmakon bajkeverő gyermekemből csodagyerekké változhatna”[1]
