A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsa 6 millióra büntette a Balázsék című műsort, amiért bekapcsoltak egy hallgatót egy amszterdami coffee shopból.
A nyilvánvalóan betépett állapotban telefonáló hallgatóval való beszélgetést a hatóság „a kiskorúak védelme szempontjából kifejezetten aggályosnak találta.” Mivel „a műsorszámban pozitív viselkedésformaként mutatták be a kábítószer-fogyasztást, ellenpontozás vagy kritika nélkül”. A hatóság szerint „a műsorvezetők a hallottak feldolgozását nem könnyítették meg, nem segítették a védendő korosztályt a helyes értelmezésben.”
Gondolom sejthető, hogy nem tartozom Balázsék törzshallgatói közé, de kíváncsiságból meghallgattam az ominózus műsorrészt. És úgy látom, hogy Balázsék nagyjából ugyanúgy beszéltek a füvezésről, mint ahogy egyébként minden másról is beszélnek. Elviccelődve, poénkodva, egymást ugratva. Akinek ez bejön, annak bejön, akinek nem, annak ez sem. Nekem egyébként nem annyira jön be az sem, amikor nagyjából ugyanígy poénkodnak magyar társaságokban a piáláson és lerészegedésen.
Ami ezt az egész döntést számomra képmutatóvá teszi, hogy ez csupán azért tűnt fel a hatóságnak, mert nem éppen egy legális drogról, például alkoholról volt szó. Hanem a fűről. Amiről ugye nem lehet semmilyen tapasztalatot megosztani anélkül, hogy ne vetnénk legalább háromszor keresztet közben. Hiszen ez „kábítószer” – erről nem lehet csak úgy beszélgetni. Alá kell húzni, hogy ez maga a Sátán!
Amikor a médiában az alkoholt promózzák ezerrel, azzal valamiért nincsen ilyen problémája a hatóságnak. Például én is írtam arról, amikor Nagy Feró, a nemzet csótánya többször is élő adásban pálinka-ivásra buzdított: nem hallottam róla, hogy a hatóság ezeket a műsorokot is kipécézte és megbüntette volna.
És az vajon hogyan fér bele a fiatalok egészséges fejlődésébe, hogy tele van töményszeszt reklámozó óriásplakátokkal az egész város? Ja, hogy alkohollal lehet, a fűvel meg nem? Pedig, bár a fű nem ártalmatlan, de nem annak a hatásaiba halnak bele tömegek Magyarországon minden évben.
Én bizonyára nem beszélnék úgy a médiában a fűről, ahogy Balázsék. De én úgy általában sem beszélek dolgokról úgy, ahogyan ők. Lehet arról vitázni, hogyan kell jól beszélni a fűszívásról a médiában – de én nem gondolom, hogy nálam lenne a Bölcsek Köve azzal kapcsolatban, hogy mi „a helyes értelmezés”, amiben a „védendő korosztályt” kellene segíteni. Az agresszív, direkt drogmarketinget, reklámozást mindenképpen tiltanám – kezdve az alkohollal, ami szintén drog! Ebben szerintem indokolt a zéró-tolerancia, pedig sajnos éppen itt megengedőbb az állam.
Viszont azt is gondolom, hogy a fiatalokat nem lehet burokban tartani. Legalábbis egy bizonyos kor után, a középiskolás korosztály esetében már semmiképpen. Főleg nem azzal, ha egy hamis, hazug képet próbálunk nekik átadni a fűről, ami egyoldalúan, didaktikusan démonizáló. Át fognak látni a szitán, nem hülyék. És akkor óriásit bukik a hitelességünk.
Én inkább abban segíteném a védendő korosztályt, hogy használja az eszét, értelmezze azt, amit hall a médiában, lát a neten. Akár alkoholról, akár fűről, akár szexualitásról, nemiségről vagy éppen politikai propagandáról van szó. Legyen képes belátni, hogy nem csak egyetlen „helyes értelmezés” van, hanem több is lehet. Ehhez persze az kellene, hogy legyen korszerű, egészségtudatos, a tömegmanipuláció káros hatásai ellen felvértező nevelés, képességfejlesztés az iskolákban. Hogy ne alattvalókat – hanem aktív polgárokat és tudatos fogyasztókat neveljünk.