Tisztázzuk: nekem semmi de semmi problémám azzal, amit a sajtó most megírt, hogy Bese Gergely plébános melegpartikon vett részt és férfiakkal szexelt. Ebben szerintem semmi rossz nincsen. És optimális esetben egyáltalán nem is tartozna a nyilvánosságra, és én se írnék erről. Magánügy.
Hogy egyébként az egyháza ezt elítéli? Az meg csak rá tartozik és az egyházára. Meg a lelkiismeretére, hogy ez vajon a saját hitével összeegyeztethető-e.
Amivel viszont gondom van – és azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül – az megint az a borzasztó képmutatás és álszentség, aminek újra szemtanúi lehetünk. Mint az alábbi kis általam összegyűjtött montázsból is látszik, a reverendában békemenetelő Bese atya teljes gőzerővel tolta az homofób uszító propaganda szekerét, teljes mellszélességgel állt ki a kurzus LMBTQ-ellenes hisztériakeltése mellett.
Egyes oldalak egészen odáig mentek, hogy Besét állították be a „kiugrott” „liberális” pap, Hodász András egyfajta ellenképének. Aki, tegyük hozzá, nagyon tisztességesen szembenézett a múltjával. Hodász után Bese lett az igaz konzervatív tökös fiatal katolikus pap szerep várományosa, aki szót ért a fiatalokkal, de sziklaszilárd szerepmintát mutat és megvédi a hagyományos értékeket a galád libsi támadásoktól.
Hát erről most kiderült, hogy mekkora ordas nagy hazugság az egész. Megint kiderült. Hogy az ember, akit az ügy bajonkának hittek, valójában maga is érintett abban, amit ilyen nagy gyűlölettel támadott. És az ő személyes tragédiája egyben erről az egész képmutató és hazug rendszerről is lerántja a leplet: a Császár Meztelen. Persze akárcsak a Szájer-ügy után, itt sem lesz valódi szembenézés. Akiknek igazán kellene, azok nem fogják levonni a megfelelő következtetéseket. A társadalmi önreflexió és katarzis elmarad.
Pedig az anyja keservit, az nagyon ráférne már erre az egész keresztbe-kasul traumatizált, félelmeit, fájdalmait elfojtó és ezernyi törzsi gyűlölködésbe fordító országra!
