“Szeretem szívni a ragasztót, másom nincs is,” jelenti ki a zavaros tekintetű fiatal srác, és jól beleszippant a zacskóba. “Hét éve élek itt az utcán, és minden nap meg kell küzdenem az élettel.” Bukarest Északi Pályaudvarától nem messze járunk, éjjel 11 körül jár az idő. Egy AIDS-ellen küzdő romániai civil szervezet, az ARAS utcai megkereső buszával érkeztünk ide, hogy a drogfogyasztó és szexmunkás utcagyerekekről filmezzünk. Ezrével élnek a városban. Sokan közülük a csatornahálózatba vették be magukat, ahol nem zavarják őket a rendőrök, és ahol még télen is elfogadható a hőmérséklet. Ahogy a mikrobuszunk (ami eredetileg mentőautó volt) megáll a pályaudvarral szemben, egyre több alak bontakozik ki a homályból – egyesek szó szerint a föld repedéseiből kúsznak elő. A rendőrök ugyanis folyamatosan bebetonozzák a csatornanyílásokat, a hajléktalanok azonban új lukakat vájnak a földbe, amelyeken, bár csupán hason csúszva-másza, de be lehet hatolni a csatornák mélyére. Bele sem nagyon merek gondolni, hogy milyen lehet az élet odalent.
Blog
Ezek a cikkek eredetileg a Drogriporter blogon jelentek meg, korábban a drogriporter.blog.hu-n, jelenleg a drogriporter.444.hu-n.
InSite: több, mint belövőszoba
A kanadai Vancouver rendre a világ legélhetőbb városai között szerepel a felmérésekben – mégis, a gazdagság és jólét csak az érem egyik oldala. Alig néhány utcával központtól, a hipermodern felhőkarcolok árnyékban húzódik meg a város Downtown Eastside negyede. Az itt lakók nem sokat élveznek a gazdagságból, többségük hajléktalan, vagy koszos bérszobákban nyomorog, sokan közülük drogfüggők és szexmunkások. A vancouver-i városvezetés egészen a 21. század elejéig a jelenlegi magyar kormányhoz nagyon hasonló eszközökkel kívánta kezelni ezt a problémát: rendőri razziákkal, hajléktalanszállókkal. 2001-ben a város vezetése egy új drogstratégiát vezetett be, ami a rendőri eszközök mellett nagy hangsúlyt fektetett a megelőzésre, a kezelésre és az ártalomcsökkentésre. A nyílt színi drogfogyasztás felszámolására, a HIV fertőzések és túladagolási halálesetek visszaszorítására itt nyitották meg Észak-Amerika első – és ezidáig utolsó – ellenőrzött drogfogyasztói szobáját, az InSite-ot. Itt a fogyasztók steril körülmények között adhatják be a szert, és túladagolás esetén a személyzet beavatkozik. A TASZ tavaly filmet forgatott erről az úttörő kezdeményezésről – filmünkben a téma legismertebb helyi szakértői szólalnak meg.
A gyász és a hiszti is betegség?
Alig száradt meg a nyomdafesték a pszichiáterek diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének újabb kiadásán (DSM-5), máris hatalmas viták keresztüzébe került. A mentális rendellenességeket felsoroló és rendszerező kézikönyvet a pszichiáterek bibliájaként is szokták emlegetni az USA-ban. Már a korábbi kiadásokat is sok kritika érte egyes szakemberek és civil aktivisták részéről, az 5. kiadás egyik leghangosabb kritikusa azonban ezúttal nem kisebb szaktekintély, mint az előző kiadást (DSM-4) szerkesztő szakértői csoport vezetője, Allen Frances professzor.
Marihuána többség
Mi a közös Pat Robertson baptista lelkipásztorban, Arianna Huffington liberális médiaguruban, David Koch konzervatív üzletemberben és Snoop Dog rappersztárban? Nem sok, de az igen, hogy mindannyian a marihuána legális termékként való szabályozását részesítik előnyben a tiltással szemben.
Folyékony marihuána a nyelv alá
Bár az Egyesült Államokban egyre több államban legalizálják a marihuána gyógyászati célú felhasználását, itt K-Európában még mindig börtönnel fenyegetik azt, aki bármilyen célból rágyújt egy spanglira. Van ugyanakkor egy olyan gyógyászati termék, ami gyakorlatilag folyékony marihuánát tartalmaz, és esélyes, hogy nálunk is hamarosan törzskönyvezni fogják.
Így legalizálták a füvet Washingtonban
A TASZ filmes csapata ősszel Washington államban járt, ahol a marihuána fogyasztását és forgalmazását legalizáló I-502 népszavazási kezdeményezésről forgattunk. A washingtoniak többsége igent mondott a legális fűre – de vajon mit jelent ez a gyakorlatban? A filmünkben választ adunk erre a kérdésre.
Droglátó – a videó
A „DROGLÁTÓ” Kampány a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány OPTIKAI CSAL(ÓD)ÁS pályázati projektjének keretében született. Főhősünk, Holló János, feltaláló, a (lidérces) képzelet szülöttje. Megálmodott szerkezete, a DROGLÁTÓ, valójában egy a Verseny utcai ócskapiacon vásárolt alkatrészekből összetákolt, ártalmatlan kütyü, „droglátónak látszó tárgy”.
A videóban megszólalnak a kampány szervezői és fogyasztói, a gerillák és áldozataik.
A gerilla-marketing jellegű, médiahack akcióra is épülő társadalmi célú kampány elsődleges célja az volt, hogy fórumot teremtsen a drogprobléma kezelése kapcsán felmerülő valós igényekre és azok ütköztetésére, hogy varázstalanítsa a drogjelenséget, illetve hogy a befejező – önleleplező szakaszban a Kék Pont Alapítvány maga is alternatívákat kínáljon a felmerült kérdésekre, jelenségekre.
Drogriporter – a TASZ drogpolitikai honlapja
– a TASZ drogpolitikai honlapja
Fű 2.0? Inkább börtönállam 2.0
Mint Dr. Green is beszámolt róla a Kenderzsuppon, a Fehér Ház drogellenes irodája (ONDCP) a kormány mississipi laborjának adataira hivatkozva állítja, hogy a marihuána potenciája 30 éve a legmagasabb szintre, 9,6%-ra emelelkedett. Úgy tűnik, az ONDCP számára immár évenként ismétlődő hagyománynak számít, hogy sajtóközleményt adnak ki a még erősebb és és még veszélyesebb fűről. Tavaly nyáron ilyentájt ugyanis (milyen meglepő…) szintén az hír járta be a médiát, hogy a fű potenciája soha nem látott magasságba emelkedett. De ez már akkor sem számított újdonságnak: egy az Addiction c. folyóiratban nemrég publikált ausztrál kutatás szerint valójában egészen a 70-es évekig dokumentálható az a törekvés, hogy a füvet egyre veszélyesebb és potensebb szernek tüntessék fel. 1990-ben William Bennet, az akkori “drogcár” kijelentette, hogy “ha a 60-as években marihuánát szívó emberek a mai marihuánás cigarettákba beleszívnának, hanyattesnének”. 1995-ben Lee Brown drogügyi kormányhivatalnok arról beszélt, hogy “napjainkban a marihuána negyvenszer (!) potensebb, mint 10, 15, 20 évvel ezelőtt”.
