Nemrég írtam arról, hogy a konfliktus önmagában nem rossz. Sőt, gyakran kimondottan szükséges a gyarapodáshoz. Nem mindegy azonban, milyen ez a konfliktus. Létezik egészséges és egészségtelen konfliktus (ez utóbbit az angol nyelvű szakirodalomban high conflict-nek nevezik).
Nem arra kell törekednünk, hogy elkerüljük a konfliktusokat általában – az valójában recept a boldogtalansághoz. Csupán arra kell törekednünk, hogy – lehetőség szerint – kerüljük az egészségtelen konfliktusokat.
De vajon miben különbözik az egészségtelen és az egészséges konfliktus?
Az egészséges konfliktus semmiképpen sem attól egészséges, hogy nem tükröz valós ellentétet. Vagy hogy az átélése ne okozna gyakran nagy érzelmi felfordulást. Nem is attól, hogy a felek lemondanak benne a saját szükségleteik kielégítéséről és „feláldozzák” magukat. Hanem attól egészséges, hogy a felek méltósága alapvetően sértetlen marad – megőrzik valamennyire a nyitottságukat a másik által megélt valóságra. Az egészséges konfliktus során valóban érdekel bennünket a másik álláspontja és őszintén törekszünk a megegyezésre.
A konfliktus akkor válik egészségtelenné, amikor az álláspontok megmerevednek, kialakul egyfajta fekete-fehér, jó-rossz, Mi és Ők mentalitás. Ennek során megerősödik bennünk saját erkölcsi felsőbbrendűségünk tudata. Ezek azok a konfliktusok, amikor a feleknek látszólag a konfliktus feloldására tett kísérletei is rendre a konfliktus súlyosbodását, eszkalációját eredményezik. A konfliktus zéró-összegű játszmává alakul át, ahol csak teljes győztesek és teljes vesztesek vannak. Az ilyen konfliktusok válnak a legkönnyebben erőszakossá.
Érdekes, hogy az idegtudósok megállapították, hogy az ilyen konfliktust átélő emberek agyának működése is megváltozik. Például szinte teljesen megszűnik a perifériás látásuk – vakok lesznek a környezetre, a részletekre. Egyfajta csőlátás alakul ki náluk.
Vajon hogyan lehet ezekből a konfliktusokból kikerülni? Ezzel kapcsolatban is érdekes meglátásokat oszt meg Amanda Ripley a 2021-ben megjelent High Conflict: Why We Get Trapped and How We Get Out című könyvében. Ezeket hamarosan majd egy másik posztban osztom meg veletek.
Amennyiben hasznosnak tartjátok a Drogriporter írásait, kérlek, támogassátok a munkámat – olyan kérdésekben próbálok hiteles és korszerű tájékoztatást nyújtani, amelyekről sajnos túl keveset beszélünk. Link a hozzászólásban!
