64 évvel ezelőtt a mai napon, 1960. július 16-án a képen látható fekete diákok beléptek a Greenville Megyei Közkönyvtárba, csendben leültek az asztalokhoz, és elkezdtek könyveket, újságokat olvasni. Hogy mi ebben a rendkívüli? Manapság nem lenne benne semmi. Mégis, a könyvtáros azonnal hívta a rendőrséget.
Mert bizony, vannak olyan korok, amikor az olvasás is forradalmi tett. A közkönyvtár ugyanis valójában elég szűken értelmezte a „köz”-t: csak a fehér amerikaiakat értette alatta. A feketéknek nem szabadott belépni a szegregált könyvtárba.
A rendőrség előállította a fiatalokat, akik később a Greenville Eight (greenville-i nyolcak) néven vonultak be a fekete polgárjogi mozgalom történetébe. Amit tettek, azt úgy nevezik: „polgári engedetlenség”. Vannak ugyanis olyan törvények, amelyek annyira igazságtalanok, annyira ellentmondanak az emberi méltóságról és szabadságról szóló elveknek, hogy a törvénysértés az egyetlen etikus út.
A diákok végül elérték, amit akartak. Mert a törvény nyílt megszegésével üzenetet küldtek a társadalomnak, és az üzenet eljutott a célba. A közvélemény változott. 1960. szeptember 19-én végre először léphettek be feketék a deszegregált közkönyvtárba – törvényesen.
Én szeretem felidézni a hasonló történelmi eseményeket. Emlékeztetnek arra, hogy ami nekünk magától értetődik – a művelődéshez való jog – bizony nagyon sokáig csak kevesek – vagyonos fehér férfiak – kiváltsága volt. Európában is. Ki voltak belőle zárva szegények, nők, bizonyos kisebbségek. Arra figyelmeztetnek, hogy soha ne vegyük magától értetődőnek egyetlen jogunkat sem – generációk küzdöttek érte.
