Vicces, hogy engem nem is érdekel az olimpia – és mégis, már másodszorra kényszerülök rá, hogy megszólaljak az olimpiához kapcsolódó témában. Mert megint olyan gyűlölet-cunaminak lehetünk szemtanúi, ami egészen hátborzongató.
Ezúttal egy algériai sportoló került a célkeresztbe: Imane Helif. Az a bűne, hogy állítólag „nőnek tetette magát”, miközben valójában férfi. Az ezzel foglalkozó cikkek többsége is hihetetlenül elfogult nyelvezetet használ – de amit alattuk lehet találni a komment-szekcióban, az tényleg a virtuális pogrom-hangulat megnyilvánulása. Lehet érezni, hogy a kommentelők jelentős részéből ez nem egyszerűen nemtetszést vált ki, hanem egyenesen vérszomjat.
Szóval először is: szerintem tök jó lenne, ha lehiggadnánk egy cseppet. Az ocsmány gyűlölködő kommentek moderálásra kerülnek.
Másodszor, nézzük a tényeket!
Tény, hogy teljesen legitim és jogos vita folyik arról a sport világában, hogy vajon lehet-e engedni, hogy transz nő sportolók (tehát akiket születésükkor férfinak regisztráltak) versenyezhessenek nőkkel. Ha valaki fiúként serdült fel, akkor olyan előnyökhöz juthatott ezáltal, ami bizonyos sportágakban bizony aránytalan előnyökhöz juttatja a nőkkel szemben. Szóval tök jogos ezt korlátozni. Az más kérdés, hogy ez a vita is gyakran átmegy a parttalan és megalapozatlan hőzöngésbe: de a lényeg, hogy erről lehet és kell is vitázni. Értelmesen, higgadtan és bizonyítékok alapján.
Na de Helif esetében nem erről van szó: ő nem transz. Ő nőnek született és mindig is női identitással élte az életét. Egyszerűen az van, hogy bizonyos emberek esetében a biológiai nem megállapítása egyáltalán nem olyan egyszerű, mint az átlagember hinné („most van neki micsodája, vagy nincsen?”). Női nemi szervvel rendelkező, magukat mindig is nőnek érző emberekben is lehetnek kromoszomális eltérések, lehetnek nekik XY kromoszómáik.
Ez – és ez fontos! – a tudomány mai állása szerint, egyáltalán nem jelenti azt, hogy akkor őket automatikus férfinak lehetne minősíteni. Sokan ezt a jelenséget az ún. interszexualitás kategóriájába sorolják, de fontos tudni, hogy az algériai sportolónő nem rendelkezik ilyen identitással (Algériában mondjuk ez illegális is lenne) – ő mindig is egyszerűen csak nőnek hitte és tudta magát. Tudunk más esetet az élsportból, amikor egy felnőtt női sportoló először egy ilyen vizsgálaton döbbent rá, hogy egyáltalán van ilyen rendellenessége. Szóval nem arról van szó, hogy itt valami gonosz és hamis szándékkal akarna megtéveszteni bárkit.
Természetesen itt is fontos, hogy világos kritériumokat állítsanak fel azzal kapcsolatban, hogy vajon az ilyen sportolónők vajon nem rendelkeznek-e olyan genetikai eredetű előnnyel, ami méltánytalanná teszi, hogy más nőkkel együtt versenyezzenek. Ezért aztán a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC) az egyes sportágak szakértőivel közösen kidolgozott egy olyan vizsgálatot és kritérium-rendszert, ami alapján megállapítják: ki indulhat a nők között és ki nem. Az nem igaz, hogy ezt csupán egyfajta ideológiai hasraütés alapján állapítják meg.
Helifről többen azt állítják, hogy „korábban megbukott a nemi teszteken”, és hogy abnormálisan magas a tesztoszteron-szintje. A valóság az, hogy Helif soha nem bukott meg az IOC tesztjein. Csupán az orosz Gazprom kézivezérlése alatt álló Nemzetközi Ökölvivó Szövetség (IBA) tesztjein bukott meg. De ezt a szervezetet a korrupciós ügyei, az orosz kapcsolatai és szakmaiatlanságai miatt az IOC azóta már nem tekinti legitimnek. Az IOC többször is vizsgálta Helifet, és ezeken a teszteken mindig is átment. Ezeknek a vizsgálatoknak része a tesztoszteron-szint is, de nem kizárólagosan erről szólnak.
Lehet persze azt állítani, hogy az IOC vizsgálata nem megfelelő: de én ilyen szakmailag megalapozott, bizonyítékokra hivatkozó, módszertani kritikát eddig nem láttam. Amit ellenben látok, az rengeteg konteó és álhír, tendenciózus uszítás, ami mögött nem nehéz egyébként azonosítani az orosz propaganda-gépezetet. Mégegyszer: én magam nem vagyok szakértő, tehát nem tudom megállapítani, hogy konkrétan Helif esetében mire alapozták a következtetésüket (egyébként az tök jó lenne, ha az IOC ezzel kapcsolatban több információt tenne közzé). De éppúgy nincs okom kételkedni az IOC szakértőinek a hozzáértésében, mint ahogy egyébként a COVID-járvány idején sem kérdőjeleztem meg, hogy az oltások klinikai vizsgálatok szerint eredményesek.
A box egy kemény sportág. Én például nem szeretem nézni, ahogy emberek szarrá verik egymást, akár férfiak, akár nők. De önmagában az, hogy a ringben egy nőt szarrá vernek, és hogy a győztesnek kemény, férfias ütései vannak – az még nem bizonyíték arra, hogy itt valami égbekiáltó igazságtalanság történt. Vannak szabályok, amiket be kell tartani. Ha ezek a szabályok nem jók – hát változtassuk meg őket. De tegyük azt szakmai alapokon, ne kézfeltétellel.
És ami pedig a fő mondanivalóm: attól függetlenül, hogy mit gondolunk Helif sportolói teljesítményéről és vélt vagy valós képességeiről, azt azért nem kellene elfelejteni, hogy egy emberről van szó. A rosszindulatú fröcsögéssel és dehumanizáló nyelvezettel, amiben egyesek megnyilvánulnak róla, saját magukról állítanak ki bizonyítványt.