– Ez itt a káka. Vizes, mocsaras területeken élő, hengeres, csomó nélküli, levéltelen szárú növény.
– Milyen szép, zöld és egyenes!
– Ugye?
– Igen. Bár ha sokáig nézem, a szememet hunyorítva a napfényben, akkor ott az a levél mintha kicsit kunkorodna.
– Mi van?
– Igen, most már határozottan látom, csomó van rajta.
– Csomó? A kákán?
– Igen. Hunyoríts csak kicsit te is, fordíts el a fejedet 40 fokban balra!
– Aha… várj… megvan. Tényleg, nahát, ott a csomó.
– Mondtam én.
– Még szerencse, hogy észrevettük.
– Még szerencse, hogy vannak ilyen emberek, mint mi, akik észreveszik!
– Igen, gondolj bele, ha senki sem találna csomót a kákán!
– Fú, bele se merek gondolni. Milyen szar lenne a világ tesó…
