– Ez itt a káka. Vizes, mocsaras területeken élő, hengeres, csomó nélküli, levéltelen szárú növény.

– Milyen szép, zöld és egyenes!

– Ugye?

– Igen. Bár ha sokáig nézem, a szememet hunyorítva a napfényben, akkor ott az a levél mintha kicsit kunkorodna.

– Mi van?

– Igen, most már határozottan látom, csomó van rajta.

– Csomó? A kákán?

– Igen. Hunyoríts csak kicsit te is, fordíts el a fejedet 40 fokban balra!

– Aha… várj… megvan. Tényleg, nahát, ott a csomó.

– Mondtam én.

– Még szerencse, hogy észrevettük.

– Még szerencse, hogy vannak ilyen emberek, mint mi, akik észreveszik!

– Igen, gondolj bele, ha senki sem találna csomót a kákán!

– Fú, bele se merek gondolni. Milyen szar lenne a világ tesó…