Egy cseroki indiánoknak tulajdonított mese szerint az ember lelkében két farkas lakozik.

Az egyik a sötét kétségbeesés felé húz minket: az élet értelmetlenségéről és a saját értéktelenségünkről kántálja végtelen, monoton és őrjítő litániáit.

A másik világosságot gyújt az elme sötétségében: a kétségbeesés órájában is a fülünkbe suttogja, hogy a világegyetem tele van csodával és jelentéssel, és mi értékes emberek vagyunk.

De vajon melyik győz?

Amelyiket eteted, zárul a tanmese.

Rímel erre valamelyest egy haszid zsidó rabbi tanítása:

„Mindenkinek két zsebre van szüksége. Mindkét zsebében egy-egy papírcetlivel. Az egyik cetlire ez van írva: ‘csupán hamu és por vagyok.’ A másik cetlire pedig ez: ‘nekem teremtették a világot.’ A bölcsesség nem más, mint tudni, mikor melyik cetlihez kell nyúlnod.”