Sokszor hallom füvet szívó ismerősöktől, hogy nagyon vigyáznak arra, hogy ne vigyenek a szervezetükbe „szintetikus” anyagokat. És hogy gyanakodnak a feldolgozott élelmiszerekben található adalékanyagoktól, a gyógyszeripari termékektől, a táplálék-kiegészítőktől és a többi. Aggódnak, hogy milyen méreganyagok jutnak a szervezetükbe. A kannabiszt sokan úgy tekintik, mint Isten adta, „természetes” alternatívát a sok túlfeldolgozott „ipari” szeméttel szemben. De vajon ezek az emberek, amennyiben az illegális piacon vásárolnak, megkérdezik-e maguktól, hogy az általuk beszerzett kannabiszban vajon mi is van pontosan? Hacsak nem ők termesztették meg a saját kis biokertészetükben a füvet, akkor vajmi kevés ellenőrzésük van fölötte. Valójában jóval kevesebb ellenőrzésük, mint a legális élelmiszerek vagy gyógyszerek esetében, amelyeken legalább fel van tüntetve a pontos összetétel.
És a nagy helyzet az, hogy azok a kutatások, amelyeket időről-időre az illegális kannabisz-minták bevizsgálásával végeznek, rendre nagyon furi adalék- és szennyezőanyagokat mutatnak ki a feketepiaci fűben. Pár éve spanyol hasist vizsgáltak be a kutatók, és döbbenten fedezték fel, hogy szinte mindegyik minta szennyezett volt nem mással, mint emberi ürülékkel. Gyakori „vendég” volt még a mintákban az E. Coli baktérium és az Aspergillus gomba, ami bizony okozhat fura következményeket. Különösen legyengült immunrendszerű emberek esetében. Németországban nemrég szintén megdöbbenést keltett, hogy az illegális fűben nagyon gyakran találtak szintetikus kannabinoidot (idehaza herbál/bio néven fut). Ami jóval potensebb és addiktívabb lehet a természetes fűnél.
A holland Trimbos Intézet egy mostani vizsgálata szerint nem jelentenek kivételt a holland coffee shopokban árult termékek sem, amelyek, bár a hatóságok 1976 óta eltűrik a forgalmazásukat, valójában minőségellenőrzés nélkül, illegálisan kerülnek be a kávézókba. A vizsgálat szerint a mintákban veszélyes mennyiségben találtak ólmot (!), különféle gyomirtókat és vegyszereket és potenciálisan káros baktériumokat, gombákat is. Volt olyan hasis minta is, ami a megengedett értéknél hatszor (!) nagyobb mértékben tartalmazott ólmot. Na most képzeljük el, hogy ha a holland coffee shopokban, ahol azért mégiscsak törekszenek a minőségre, ilyen füvet (marihuána) és csokit (hasist) árulnak, akkor vajon mi a helyzet a hazaival? Bár a hazai fűben a hivatalos szakértői bevizsgálás során csak a THC tartalmat nézik (ez kell a büntetőeljáráshoz), garantálom, hogy érdekes dolgokat találnánk benne. Nem lepne meg, ha az ólom és egyéb szennyezőanyagok mellett itt-ott felbukkannának szintetikus fűvel felütött minták is.
A Drogriporter véleménye szerint a fűszívás, bár nem ártalmatlan, de egyáltalán nem ördöggel cimborálás. A legtöbb egyébb tudatmódosító szerhez, így az alkoholhoz képest a kannabisz fogyasztása kevésbé addiktív és kevesebb egészségügyi kárral jár, nem lehet belehalni a túladagolásába. Ne vegyük félvállról: függőséget okozhat, és sok esetben segítségre van szüksége embereknek, hogy letegyék. De ebben is inkább akadály a kriminalizáció. A hollandok felismerték ezt, ezért nem üldözik a fűszívókat, és lehetővé tették a fű árusítását spéci kávézókban. Mint azonban a mostani vizsgálat is kimutatta, nem elég az, hogy egyszerűen eltűrjük ezt a jelenséget – szabályozásra, minőségbiztosításra, fogyasztóvédelemre is szükség van. Szabályozás nélkül a fogyasztó érdekeit, egészségét sem lehet megfelelően védeni. Márpedig azt garantálom nektek, hogy fogyasztók vannak és lesznek is, bármennyi füvet foglalnak le, bármennyi embert is csuknak le évente a yardok. Hollandia áprilistól egy kísérletbe kezd, melynek során 10 önkormányzatban a coffee shopok legális ültetvényeken termesztett, minőségbiztosított füvet fognak árulni. Svájcban már jelenleg is futnak hasonló városi szintű legalizációs kísérletek, és Németországban is tervben vannak (a választások eredményeitől függ, beindulhatnak-e). Ezeknek az első kísérleteknek az eredményeiből nagyon sokat fogunk tanulni arról, hogy mi működik, és mi nem. Mert manapság az igazi kérdés már nem az, hogy legalizáljuk-e a kannabiszt – hanem az, hogy hogyan. Hogyan szabályozzuk, milyen korlátozásokkal, milyen intézményekkel, milyen szereplőkkel stb. Egyénként akár utáljuk a kannabisz, akár imádjuk, de mint társadalom a szemellenzős tiltás helyett meg kell tanulnunk együtt élni a kannabisszal.
kép: Evert Elzinga/EPA
