„Még nincs.”
Ezt válaszolta a NER-es nagyágyú a hivatalnokok azon okvetetlenkedésére, hogy nincsen törvényi alapja egy kiemelt műemlék lebontásának, csak hogy ott mélygarázs épüljön.
És lőn. Lett rá törvényi alap. S a Földművelési Minisztérium épületét a szakemberek határozott álláspontja ellenére is visszaminősítették. Egy tollvonással. És megépülhetett a mélygarázs a sötétített ablakú audik és BMW-k fogadására.
Hivatkozol te itt holmi törvényekre? Ne röhögtess! Hát még a gránitszilárdságút is átírjuk sec-perc alatt! Megtanulhattad volna már, hogy itt az a törvény, amit mi azzá teszünk. Itt nincsenek fékek meg ellensúlyok.
Ez a dacos, úri hetykeséggel, foghegyről odavetett „még nincs” – ez valahogy annyira sokat elmond arról, amiben élünk. Az „állam én vagyok” arroganciája. Dzsentris gőg. Urambátyámos önteltség. Döbrögis lenézés.
Jogok, törvények, szabályok? Ezek mind csupán eszközök. Módosíthatók. Eltörölhetők.
Szakértelem? Semmit nem ér. Az számít, hány kézfogásra vagy Tudjukkitől.
Tények? Felülírhatók. Rugalmasan értelmezhetők. Letagadhatók. Cinikusan kiforgathatók.
Erről szól az egész: a nyers Hatalomról. Ez az, ami számít. Akinek van – az bármit törvénnyé tehet. Minden szabályt áthághat, mindent lepapírozhat. Amíg lojális Tudjukkihez, nem engedik el a kezét. De jaj neked, ha nem vagy lojális – ha kritizálsz, ha pofázol, ha okvetetlenkedsz és holmi elveid vannak. Eltaposunk. De mielőtt még eltaposnánk, előtte besározunk, diszkreditálunk.
Hát így működik ez. Az összes többi meg csak cukormáz.
