Hallottatok már arról a 35 kérdésből álló kérdőívről, amit a híres francia író, Marcel Proust nyomán dolgoztak ki? A kérdőív segítségével, mondják, alapvetően kiismerheted egy ember természetét és jellemét.

Az első kérdés: „Mi az elképzelésed a tökéletes boldogságról?”

A Vanity Fair magazin egy csomó híres ember válaszait közölte már. Köztük például David Bowie erre az első, boldogságról szóló kérdésre csupán ennyit válaszolt: „olvasni”.

Lehet, én mást válaszolnék. De Bowie válasza nem áll távol tőlem: gyerekkorom óta az olvasás az egyik olyan tevékenység, ami a legnagyobb örömmel tölt el és a leginkább kikapcsol. Csak remélem, hogy ha valamit, hát az olvasás szeretetét át tudom adni majd a lányomnak is.

Az olvasással úgy vagyok, mint a kokainista a kokainozással: akinek a kutatások szerint már a droghasználat kellékeinek, helyszíneinek puszta látványa is dopamin-termelést indít el az agyában. „Agyban már cuccozik” – mondják ilyenkor. A szép, érdekes könyvek látványa, illata, érintése bennem is kellemes izgalmat kelt: agyban már olvasok is!

Az olvasás nem csak tanulás és szórakozás. A tudomány által is igazolt meggyőződésem, hogy a mentális egészségünk egyik fontos védőbástyája is. Néha belegondolok, hogy hány és hány olyan pont volt az életemben, amikor úgy éreztem, megfeneklettem – lelkileg, szellemileg. És ha nem lett volna egy jó könyv, ami kimozdít a holtpontról, hát nem is tudom, hol lennék most. A „hol”-t nem fizikailag értem, hanem mentálisan.

Egy jó könyv társaságában – bár nem helyettesítheti a valódi emberi kapcsolódást – soha nem vagy egyedül.

Szóval ha most megkérdeznék, hogy ha eldobhatnék minden napi teendőt, mi lenne számomra a legpihentetőbb szabadidős tevékenység – akkor azt felelném, hogy kimenni a természetbe egy jó könyv társaságában. És olvasni.

Te mit válaszolnál Proust kérdőívének első kérdésére?