Szona egy vagyonos kereskedő fia volt, aki luxusban és jólétben nevelkedett. Soha nem ismert szükséget semmiben. Megtanították számolni, olvasni és zenélni. Megkapott mindent, amit megkívánt. Mégis, gyakran érezte úgy, hogy hiába elégíti ki az érzéki szükségleteit – ez nem hoz számára tartós elégedettséget, és még több sóvárgást érez. Miközben bent gyakran borzasztó üresnek és unottnak érezte magát.
Egy ízben hírét vette, hogy a Buddha az esős évszakban a Keselyű Hegy környékén verte fel tanyáját, ahol nagy közönség előtt tart nyilvános beszédeket. Kíváncsiságtól hajtva ő is felkereste a bölcset – és először érezte úgy, hogy valaki nem csak megfogalmazza a szíve legtitkosabb vágyait, félelmeit és kételyeit – de egyben magyarázatot és útmutatást is kínál.
Szona hamarosan maga is szerzetesnek állt. Mint minden másban, ebben is rettentően szorgalmas tanítványnak bizonyult. Minden nap elsétált a kolostorba, ahol buzgón meditált naphosszat, követve a mesterei útmutatásait. És mégis, hamarosan úgy érezte, holtpontra került. A sok spirituális gyakorlat ellenére még mindig úgy érezte, hogy továbbra is az érzéki szenvedélyeinek rabságában szenved. Ragaszkodik ahhoz, ami keletkezik és elmúlik. És minél görcsösebben próbálja megragadni a jelen pillanatot, az annál jobban kicsúszik a markából.
„Ennek az egésznek semmi értelme,” legyintett egy napon. „Olyan keményen próbáltam elérni az ébredést, de nem jutottam hozzá közelebb. Lehet, hogy inkább visszatérek a korábbi életmódomhoz.”
A Buddha hírét vette Szona kiábrándulásának, és magához hívatta.
„Szona, mondd, amikor régen zenéltél, és a lantodat jól felhangoltad, akkor képes voltál rajta szép dallamokat játszani?”
„Igen, képes voltam,” válaszolta Szona.
„És mi történt akkor, amikor a lantod túl lazára, vagy ha túl feszesre volt hangolva?”
„Ha a húr túl feszes, akkor elpattanhat,” válaszolta Szona. „Ha pedig túl laza, nem tudok belőle hangot kicsalni.”
„Érted már, Szona? Ha túl feszesen próbálkozol, az nyugtalansághoz vezet. Ha pedig túl lazán, az lustasághoz. Meg kell találnod a gyakorlatodban azt a helyes egyensúlyt, mint a hangszered felhangolásánál. Se nem túl lazán, se nem túl feszesen.”