Csögyam Trungpa, (az egyébként ellentmondásokkal teli) tibeti tanító (rinpocse) Amerikában felfedezte, hogy a fogyasztói társadalom materializmusa mindent áthat. Nem egyszerűen csak abban nyilvánul meg, hogy az emberek különféle anyagi javak iránt lelkesednek olyan vallásos lelkesedéssel, mint egykor a középkorban a szentek ereklyéi iránt. Hogy irigykedve sóvárognak egy olyan élet után, amelyben minden érzéki kívánságuk azonnal teljesül.
De felfedezte azt is, hogy a nyugati ember számára a spiritualitás – a szellemi fejlődés, gyarapodás – is a materialista vágybeteljesítés eszközévé vált. Magyarul a különféle spirituális gyakorlatokat éppúgy használják emberek, mint ahogy bármilyen más szolgáltatást vagy terméket: eszközként ahhoz, hogy bizonyos gyönyöröket, élményeket, elragadtatottságot éljenek át. És ilyenkor ezek az érzések válnak a materialista vágy céljává.
„Az ego minden a saját képére formál, még a spiritualitást is,” mondta.
Mi is gyakran találkozhatunk ezzel. Például akkor, amikor valaki lelkendezik, hogy egy bizonyos spirituális gyakorlat közben micsoda gyönyörűséges élményeket, micsoda egzotikusan izgató tudatállapotokat élt át. Vagy akkor, amikor valaki csalódottan számol be arról, hogy felhagyott valamilyen gyakorlattal, kiábrándult belőle, mert kellemetlen élményeket élt át közben. Esetleg túl sok lemondással, túl sok melóval járt. Vagy tükröt mutatott neki és nem tetszett, amit benne látott.
Nagy csapda, hogy az emberek a spiritualitásban is azt keresik, mint úgy általában minden másban: módszert arra, hogy állandósítsák, tartósítsák a kellemest, a komfortos élvezetet. És távol tartsák a kellemetlent, a fájdalmast, a félelmetest.
A spirituális materializmus mindig nárcisztikus is egyben.
Egy másik csapda ugyanis, ha az ember a saját spirituális gyakorlatát arra használja, hogy ebből pompás, tündöklő identitást építsen magának – az egojának. Megerősítse a saját felsőbbrendűségének, különlegességének a tudatát. Hogy ő mindent jobban tud, felsőbbséges mosollyal, mindenki másnál. Függővé válik a különféle külsőséges elemektől: öltözékek, szertartások, tanfolyamok, ülések, könyvek, tárgyak, ékszerek, gyertyák stb. Amelyek mind-mind megerősítést nyújtanak számára, hogy ő értékes(ebb).
A valódi spiritualitásnak mindig szerves része az, hogy szembenézünk a kellemetlennel, átéljük a fájdalmasat is. Lemerülünk a mélybe, ha kell. Reflektálunk magunkra. Jobban megismerjük magunkat, és közben nagyobb intellektuális alázatot tanulunk. Az út néha döcögős, teli buktatókkal.
(note to myself)